A romantikus krimi - olvasatomban

Új műfajjal ismerkedem, ami nem más, mint a romantikus krimi (romantic suspense). A klasszikus krimivel szemben itt a bűnügyi cselekmény mellett van egy romantikus szál is, úgyhogy a cselekmény minimum két szálon fut, de ez a két szál természetesen összeér sőt összegabalyodik.
Elismerem, hogy nem lettem a műfaj szakértője, mert eddig csak egy magyar szerző könyveit olvastam e műfajból, de tőle már többet is, és hát tendenciákat vélek felfedezni.
Adott egy bűnügy, eddig nincs semmi új. A bűnügyet fel akarja deríteni egy nyomozó, aki működhet a rendőrség kötelélében, de lehet magánnyomozó is. Ez a nyomozó, amellett, hogy természetesen okos, művelt (pl. Agatha Christie-t fejből idéz angolul), mindig van valami a múltjában, valami sötét. Valami, ami miatt lelkiismeretfurdalása van, valami, amit jóvá akar tenni, ami miatt nagyon igyekszik jófiú lenni. Eddig sincs új. De mindez nem elég, merthát kell a romantika is. Ezek a nyomozók mind extra vonzók, közel 2 méter magasak, kisportoltak, kockás a hasuk, és egy pillanat alatt feláll a "f...kuk" (szó szerinti idézet a könyvekből). Merthogy mindig van nő is ezekben a történetekben. Ezek a nők mind gyönyörűek, vörösek vagy barnák, hosszú hullámos hajjal, jellegzetes parfümmel, de ami a legfontosabb, tökéletes mellekkel, feszes, kerek fenékkel. Na jó, mellesleg ők is okosak, műveltek (jellemzően írók vagy újságírók), tűzről pattantak, és még véletlenül sem azt csinálják, amit a hős nyomozó mond nekik. Ha kell, ha nem, ők ellenszegülnek, értsd pl. tűzpárbajban nem hajlandók elbújni, amivel elvonják a nyomozók figyelmét, akik természetesen megsebesülnek, de aztán hálistennek megmenekülnek, meggyógyulnak stb.
A kapcsolat mindig úgy kezdődik, hogy valamiért ellenszenvesek egymásnak, aztán valahogy mégis együtt kezdenek nyomozni, és miközben leleplezik a bűnös(ök)ket, szépen egymásba is szeretnek. Én itt kanyarodnék vissza a szűk farmerban "megkeményedő f...kokhoz". Merthogy elég részletesen és érzékletesen megjelenített szex is van rendesen, nem csak romantikus szempillarezegtetés. Miután leküzdik az egymás iránti ellenszenvüket, és három nap alatt rájönnek, hogy egész életükben egymásra vártak, és soha többé nem akarnak egymástól elszakadni még egy órára sem, folyamatosan szexelnek ("d...nak"). Az íróasztalon, erdőben, zuhany alatt, sebesülten, reggel, délben, este, éjjel, durván, finoman, egyszer, de leginkább többször... Bár általában a nyomozók kezdeményeznek, de a nők méltó partnerek, azonnal ráállnak sőt. Mi lenne, ha esetleg éppen menstruálnának?
El ne feledjem, hogy volt azért olyan is, ahol a női (krimiíró) főszereplő kezdett nyomozásba, de nyugalom, ott is előkerült a kisportolt, 2 méter magas kockáshasú, akivel együtt derítettek fényt a bűnügyre és egymásra.
Miután így kiismertem a romantikus krimit, már jöhet is a következő.

A könyvár hasznáról - a legjobb üzlet

Amikor arról olvasok, hogy ki mennyi könyvet olvasott el egy év alatt - és erről jellemzően azok posztolnak, akik piszkosul sokat -, elgondolkodom, hogy ezt az évi sok könyvet megvették, könyvtárból kölcsönözték, letöltötték, kölcsön kapták valakitől? Mert ha megvették, akkor az egyrészt egy vagyon, másrészt meg hova teszik? Van még hely a könyyvespolcukon? Én új fejezetet nyitottam 2025 szeptemberében az életemben azzal, hogy beiratkoztam a helyi fiókkönyvtárba. Tehettem ezt, mert felszabadult egy halom időm, amit mi mással is töltenék ki, mint olvasással. 14 db könyvet olvastam el, lényegtelen, hogy ez sok vagy kevés, de ha ezeket mai áron, darabját 5000 forintért megvettem volna, akkor 70 ezer forintot költöttem volna, arról nem is beszélve, hogy azt sem tudtam volna, hogy hová tegyem ezeket az amúgy is roskadásig zsúfolt könyvespolcomon (mondhatjátok, hogy vegyek e-könyvet, nem foglal helyet, de majdnem annyiba kerül, mint egy nyomtatott könyv). Mondja valaki, hogy nem jó üzlet könyvtárba járni! És hozzá kapok egy kedves, tájékozott, készséges könyvtáros kollégát, akivel öröm beszélgetni. Merthogy már erre is futja az időből.

Gyerekségek... névutó

De most nem a könyvtárban, hanem magyar-korrepetáláson. Küzdünk a szófajokkal, a mondatrészekkel, meg hogy minek ez az egész, szóval mindennel. Már nem emlékszem a pontos mondatra, az biztos, hogy tőmondat, valami olyasmi, hogy A virág egy növény. Mit állítunk? Növény. Akkor ez melyik mondatrész? Mi a szófaja? Akkor milyen állítmány? Mi növény? A virág. Milyen mondatrész? stb. Nézzük még egy kicsit a szófajokat, juttassuk sikerélményhez a gyermeket! Mi a szófaja az egy-nek? Nem megy, könnyítő szándékkel megkérdezem, hogy akkor mi a szófaja az a-nak? Síri csend. További segítség: milyen szófajú szó előtt áll? Bátortalan főnév a válasz. Igen, a főNÉV ELŐTT áll - mondom, s hangsúlyozok ezerrel, meregetem a szemeimet, hogy most már biztosan tudod! Mire ő boldog mosollyal tényleg tudni véli: névutó. Tanácstalan vagyok.

Gyerekségek... firka

Gondosan megtanítjuk a gyerekeknek, hogy a könyvre nagyon-nagyon vigyázunk! A kisebbek ezt nagyon komolyan is veszik, s ha a legkisebb rongálódást látják (van bőven), teljesen kétségbe esnek. Így történt ma reggel is, amikor egyikük a Szent Johanna gimi 1. kötetét akarta kölcsönözni. Egész tömeg szörnyülködött azon a borzalmon, hogy az első oldalt összefirkálták!
Nos, Leiner Laura dedikációja volt az.

Weöres Sándortól

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.

Weöres Sándor

Márai mondta

Már elég az is, ha ellenállsz. A világ olyan, amilyen; de áldásod ne adjad hozzá. Ez az ellenállás lehet termékeny és nemes. Mindenesetre szükséges ahhoz, hogy nyomod maradjon a világban.

Márai Sándor

Lázár Ervinnel szólva

Már nem tudom, hogy akartam befejezni a mondatot. Csak azt tudom, meg akartam magyarázni, hogy az "itthon" számomra mennyire fontos, akkor is, ha dúl a bunkóság, ha rettegni kell a szomszédoktól, ha minduntalan becsapnak, ha szeméthegyek között kell az erdőn sétálni, kutyaszarokat kerülgetni az utcán, akkor is idetartozom, itt tudok csak élni, megengedem: azért, mert máshol sokkal rosszabb lenne számomra, akkor is, ha látszólag "jobb" lenne. Ezért aztán a hazaszeretet önzés, önvédelem. 

Lázár Ervin 

Móricz szavaival

Nem azért él az ember, hogy maga kövérségében hízzon, hanem azért, hogy az istenben bízva, segítsen azokon, akik bajban és tenger szenvedésben harapják utolsó falatjukat.

Móricz Zsigmond

Gyerekségek... Helóka

Nyilván ókonzervatív őskövület vagyok, mert bár nagyon "cuki" meg "édi", de nekem ne köszönjön helókával a könyvtárba betérő negyedikes kislány. 

Igazából nincs min meglepődnöm, letegez a tévé, a rádió, az internet, sőt, a bolti eladó is, a közlekedéstársakról nem is beszélve. Miért pont a tanítványok maradnának ki a sorból? A gyerekek ugyanezeket hallják, tapasztalják, egyszerűen nem megy a magázódás, lassan a tanárokon kívül mindenkit lehet tegezni: szülőt, nagyszülőt, a haverok szüleit, nagyszüleit, büfés nénit, bolti eladót és közlekedéstársat, na és a Facebookon sem gyakori a magázódás. 

Mindennek a tudatában nem üvöltjük le a gyerek fejét, tüzet sem okádunk, egyszerűen kedvesen visszaköszönünk: Jó napot kívánok!

Balatoni Katica és egyéb állatfajták

Balatoni Katica lehetne egy lánynév is, hosszú barna hajú, balatonzöld szemű lánynak a neve, de most nem az. Balatoni Katica az a katicabogár, akit, de igazság szerint akiket, hősiesen kimentettem a Balatonból. Ezen a nyáron ugyanis tele volt a víz egyesek szerint fürdőző, de szerintem inkább fuldokló katicabogarakkal - nem tétovázhattam tehát, muszáj volt életmentővé válnom. Az első Balatoni Katicát a bójáktól (déli part, tehát laza pár száz méter a térdig, egyes részeken szédületesen mély, majdnem derékig érő vízben)  mentettem ki, sőt, a hosszú út alatt nem is egyszer. Ez a Katica ugyanis, miután magához tért, s azt hitte, már repülőképes, nemes egyszerűséggel hanyatt belevágódott a vízbe, s kezdhette előröl a szárítkozást. Őt egy fűzfa tövében helyeztem biztonságba. A második Balatoni Katica elég furcsán nézett ki, mert nem volt pöttye, lehet, hogy leázott róla, de mivel hamar találkoztunk és jó erőben volt, csak a korlátig vittem vissza. Aztán már a sorrendben és az esetszámban nem vagyok biztos, de volt olyan, akit hullámzáskor húztam ki,  volt, aki rám mászott dagonyázás közben, meg olyan is, aki szó szerint kifakult szerintem a víztől: fénytelen lett a szárnya és halványak a pöttyei. Na őt újra kellett éleszteni, s végül a nyírfa tövében pihente ki a fáradalmakat...

Amíg én az éppen esedékes Balatoni Katicámmal foglalatoskodtam, addig mások az ő kis kedvenceikkel osztották meg a Balaton selymes vizét. Nem zavar a vízisikló, nem zavarnak a halacskák, a kagylók és egyéb vízi lények, akárhogy is, a Balaton az ő otthonuk, én zavarom az ő világukat, úgyhogy egy szavam sem lehet, sőt. Na de az uszikáló ölebecskék és az ő gazdáik! Hah, ettől kiráz a hideg a 40 fokban is. Nem vonz, hogy egy kutyával fürödjek együtt, arról nem is beszélve, hogy "A strandra kutyát behozni tilos!". 

Mivel sem önkéntes rendőr sem egyéb hatalmasság nem vagyok, viszont imádom a Balatont, így mégiscsak együtt fürcsiztünk: Balatoni Katica, ölebecske és én na meg a vízisiklók. 

Gyerekségek... micsoda alpáriság!

Akárki akármit mond, beleértbe saját magamat is, a tehetségkutató műsorok igenis hatással vannak a gyerekekre. Abba nem mennék most részletesen bele, hogy milyen hatással és milyen területeken, az viszont számomra immár bizonyított tény, hogy a szókincsüket fejleszti. Ma reggel ugyanis a következőre kapom fel a fejem: Mi ez az alpáriság már? 

Az ötödikesek valamilyen magazint böngésztek, s bizony e szavakkal, majd az ezt követő harsány derültséggel fejezték ki a véleményüket. Puzsér Róbert nem élt hiába.

Gyerekségek... a pad alatt

Mit csinál a gyerek a pad alatt órán? Nyomkodja a telefonját, az iPad-ját, a tudom is én milyen szuper kütyüjét... És könyvtárhasználati órán? Értelmező kéziszótárat böngész nagy titokban!
Mindannyian, akik könyvtárostanárok, gyermekkönyvtárosok vagyunk, tudjuk, miért. Hát persze, mi másért, a gyerekeket nagyon érdekli a magyar nyelv szókincse!

Gyerekségek... valami Amerika

- Borzasztóak az amerikaiak! - Á. láthatóan teljesen fel van dúlva, és még tovább ragozza, de azt most itt nem írnám le. Hogy mi váltotta ki ezt a mérhetetlen felháborodást? A Guinness rekordok könyve tartalmazza a legtöbb ételt dobálók rekordját, amit persze amerikaiak tartanak. Amikor Afrikában úgy küzdenek meg egy szendvicsért! Amikor éhen halnak emberek! És eszébe jut még az is, hogy hallott olyan amerikairól, aki kéthetente vesz új cipőt, a régit pedig eldobja. Hát ez hogy lehet? Nem is kereste meg azt a pénzt, csak úgy öröklődött! Ez durva, nagyon durva, .... amerikaiak!

Nem tudja, mert még nem tudhatja, hogy nem csak Afrikában, és nem csak az amerikaiak, de 11 évesen még működik az igazságérzet. Hova lesz később?

Gyerekségek... népszerű japán fametszetek

Sokáig nem értettem, hogy miért találom mindig más-más helyen a Japán fametszeteket (Bp. : Corvina, 1994) az olvasóteremben. Eleve azt sem értettem, hogy miért lapozgatják olyan sokan olyan sokat, de hát mégiscsak örömteli, hogy más kultúra iránt is érdeklődnek a gyerekek. Nos, pontosan ugyanazért dugdossák hol ide, hol oda, amiért a 8.-os biológiakönyveket. A könyv már magától kinyílik Harunobu Suzuki 1770 körül keletkezett yoko-e shunga nyomatánál.  De legalább művészi az ábrázolás!

Gyerekségek... a kívánságfüzet finomságai

Biztosan említettem már a kívánságfüzetet - ide írják a gyerekek, hogy milyen könyveket, filmeket szeretnének a könyvtárba. Na meg még mást is, és ezeken nagyon jókat derülök. Nincs belőle sok, mert általában szabálykövetők a mi gyerekeink, de azért vannak lázadók, íme (eredeti helyesírással):
- szeretném kérni a semmit!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Kérem szépen az idő utazást!!!!!!
- szeretnék találkozni jézussal és istennell!

Gyerekségek... könyv vagy eKönyv, ez itt a kérdés

- Nekem bejön a könyvek illata

- Szeretem érezni, hogy súlya van a könyvnek.

- Ez egészen más érzés!

Különleges a helyzet, ötödikesek nekem bizonygatják egymás szavába vágva, hogy a könyv, az igazi, a papír könyv mennyivel jobb, mint az eBook, amit venni szeretnék a könyvtárnak. Még a végén lebeszélnek róla! :)

Gyerekségek... Magasságok

Tél van, sötét van, neonfény mellett élünk, ugyanakkor persze takarékoskodunk, azaz amikor esetleg nincs senki valamelyik teremben, akkor leoltjuk a lámpákat, amikor jönnek a gyerekek, akkor meg föl. Legalábbis ha éppen oda tudok rá figyelni, ha meg nem, s látom, hogy a sötétben matatnak, akkor odaszólok, hogy:  Kapcsold fel a villanyt!
A múltkor erre a felszólításra az egyik kislány csak nézett rám, határozottan riadtan. Ettől én is megrémültem, hogy ugyan mi válthatta ki belőle ezt a reakciót, gyorsan odamentem, s megkérdeztem, hogy mi a baj. Erre ő könnyes szemekkel:
- Nem érek fel odáig!
Ó istenem, hogy én mekkora egy tök (mással is behelyettesíthető) vagyok!

Gyerekségek... Hogy van?

Hogy van? - szegezi nekem a kérdést majd minden nap B. Meg is lepett vele az elején rendesen. A válaszom természetesen a Köszönöm, jól vagy éppen a Remekül. Hm, hol is tanultuk ezeket a frázisokat? Csak nem angolórán? Debizony. B. ugyanis kétnyelvű gyerkőc, apa csak angolul, anya csak magyarul beszél vele. Igaz, ez  gyakran okoz nála megértési problémákat, de legalább valaki érdeklődik az én hogylétem felől, s még ha csak formális is, akkor is jól esik.

Gyerekségek... ami tökéletes,

az tökéletes. Annyira jó volt tegnap délután, amikor még a tanulói netbookokat nem kellett visszaadnunk. A hetedikesek a házi feladatukat csinálták, mindegyik előtt füzet, tankönyv és netbook. Így gömbölyű.

Gyerekségek... élő költő?

Srácok elmélyülten tanulmányozzák a faliújságot.
- Te, jön a könyvtárba Lackfi János, a költő! - olvassa az egyik. Mire a másik: - Az még él?