2012. január 17., kedd

Gyerekségek... Magasságok

Tél van, sötét van, neonfény mellett élünk, ugyanakkor persze takarékoskodunk, azaz amikor esetleg nincs senki valamelyik teremben, akkor leoltjuk a lámpákat, amikor jönnek a gyerekek, akkor meg föl. Legalábbis ha éppen oda tudok rá figyelni, ha meg nem, s látom, hogy a sötétben matatnak, akkor odaszólok, hogy:  Kapcsold fel a villanyt!
A múltkor erre a felszólításra az egyik kislány csak nézett rám, határozottan riadtan. Ettől én is megrémültem, hogy ugyan mi válthatta ki belőle ezt a reakciót, gyorsan odamentem, s megkérdeztem, hogy mi a baj. Erre ő könnyes szemekkel:
- Nem érek fel odáig!
Ó istenem, hogy én mekkora egy tök (mással is behelyettesíthető) vagyok!

Nincsenek megjegyzések: