2008. szeptember 6., szombat

Nyári olvasmányok

A könyvtári blogom soros szavazásán arról faggatom a látogatóinkat, hogy hány könyvet olvastak a nyáron. Hm, ha magamnak kellene válaszolnom, akkor bizony gondolkodnom kellene. Nem voltak különösebben komoly olvasmányok, a szüleim által olvasott, s számunkra gondosan összegyűjtött, majd egyben átadott (így egy kissé már avult celebhíreket tartalmazó) Hot magazinokról nem is beszélve.
A Kávé és kung-furól már írtam, aztán volt egy olyan, ami életem legunalmasabb könyvének indult, s csak a a könyv második felére vált némileg élvezhetőve (s ezen aludtam el a biciklitúrán, mert akkor még az unalmas résznél jártam) - Michael S. Sanders: Versenyben Provence-szal. Érdekes módon ez a könyv hirtelen aktuálisság vált, ugyanis részletesen leírja a kacsatömést, a hízott kacsamáj előállításának a módját, amit derék franciák űznek megélhetési célból, amúgy meg frankonikum. A Négy Mancs őket nem bántja, szemben a szentesiekkel, illetve a Szentes környéki tanyavilág libatömésből élő lakóival. Nem fair.
Volt néhány Agatha Christie, a Paddington 16:50 és a Macska a galambok között. Hihetetlen, én egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni, hogy ki a gyilkos. Így aztán ha 15-20 évente újraolvasom szeretett Agatha Christie regényeimet, képes vagyok meglepődni. Na jó, egy idő után elkezd rémleni, de úgy teszek, mintha nem jönnék rá, s izgatottan várom a drámai leleplezést. Régebben Poirot volt a kedvesebb, mostanában már Miss Marple a kedvencem, de Miss Lemont is igen kedvelem. Vettem is két Agatha Christie-t a Dugonics téri régiségvásáron, kemény alku után 300 forintért darabját.
Csúcsélvezet volt a nyáron Lenonie Swann Glennkill : Birkakrimi című regénye. Ez megérdemelne egy külön bejegyzést, nagyon tetszett. Elég, ha annyit elárulok, hogy a birkák nyomozni kezdenek pásztoruk halála ügyében. A nyáj legokosabb birkája Miss Maple (!), a titokzatos múltú négyszarvú fekete kos pedig Othello (aki tehát nem fekete rigó, hanem birka). Szórakoztató, de azért el-elgondolkodtató, ahogy a fiatal írónő szerint a birkák látják az emberek világát, s ahogy megpróbálnak eligazodni benne, meg ahogy igyekeznek saját maguk gyarlóságait legyőzni. Jó, persze hogy fikció, de akár így is lehetne. És ez az első könyve ennek a nőnek!
Aztán elolvastam éppen ezredszerre a Büszkeség és balítéletet, Jane Austen regényét. Ezt muszáj minden nyáron megtennem, meg még azokban az időszakokban is, amikor teljesen tompa az agyam. Imádom.
Most pedig, folytatva a könnyedebb sorozatot, Erma Bombeck Édes rabszolgaság című regényét olvasom, közben pedig hangosan nevetek, időnként hörögve és fuldokolva, allergiától viszkető szemekkel könnyezve röhögök, vagy csöndben lenni igyekezve vinnyogok, hogy I-t fel ne ébresszem. Ugyanis egy háromgyerekes amerikai családról szól a családanya szemszögéből. Két fiú és egy lány, plusz egy férj és egy kutya, plusz a nagyanya... Sietnem kell vele, J-től kaptam kölcsön, aki a Somogyiból vette ki, s már lejárt a kölcsönzési határideje. Hétfőre ki kell olvasnom!
Most veszem csak észre, hogy egy kivétellel, ami mellesleg a legunalmasabb volt, mindegyiket nő írta. Ez jó, tetszik nekem.
Ezt az utolsót már nem számolhatom bele, igaz? Akkor ez csak hat. Hűha, bajban vagyok, a gyerekek többet várnak tőlem! Majd azt mondom nekik, hogy nagyon vastagok voltak, vagy hogy kis betűkkel volt szedve vékony lapra, nem úgy, mint Geronimo Stilton - hátha elfogadják mentségül.

4 megjegyzés:

Anima írta...

Ha kevésnek tartod, amit elolvastál, akkor próbálkozz meg az írással. Hátha az jobban megy!

Elvégre nálatok is van otthon két fiú, egy lány, egy férj,meg egy kutya. Lenne muníció... :)

És a madarakról akkor még nem is beszéltünk!

csbk írta...

Köszi, kedves vagy, és nagyon jó lenne, csak egy valami hiányzik,de az nagyon - a lehetség. :(

Anima írta...

Látod: a tudatalatti!

A tehetség=lehetség!:)
Csak ki kell próbálni...

csbk írta...

Azta, tényleg! Hm, ez jelent valamit! :)