2008. augusztus 17., vasárnap

Az olimpiá(m)nak annyi

Legalábbis én úgy döntöttem, nekem ennyi elég volt belőle, azaz az olimpia nekem annyi. Kész. Pedig tényleg vártam, figyeltem az eseményeket, vetélkedőt szerveztem a gyerekeknek, meg ilyenek, de mostanra elég: ez, ami most megy Pekingben, már köszönő viszonyban sincs az eredeti eszmékkel. A meghirdetett legek olimpiája tényleg pályázhat pl. a legundorítóbb címre: már a láng útja sem volt valami szívmelengető, gondoljunk az egész utat kísérő tüntetésekre, a futók félelmére, vagy pl. Párizsra, ahol el kellett oltani (!) a tüzet, és hát persze a kiváltó okra, a tibeti helyzetre. A megnyitó alatt éppen kitört egy háború, meg nem tudnám mondani, pontosan ki és miért kezdte, de vannak benne grúzok, oszétok, abházok, oroszok, amerikaiak... Még hogy nem dörögnek a fegyverek! Eszembe jut, ahogy a vetélkedőn a gyerekek leteszik fakardjaikat, pajzsaikat, mert elkezdődött az olimpia - az ókorban, játékból.
Undorító számomra Peking göcsös igyekezete, hogy a legrongyrázóbb, leghivalkodóbb olimpiát rendezze, tudni sem akarom, milyen áldozatok árán. Undorodom, hogy majd minden versenyt kínaiak nyernek, még akkor is, ha soha abban a számban nem versenyeztek eddig. Jó, tudom, csak éppen nem értem, hogy lehet az, hogy a rendező országok rendre önmaguknál sokkal jobban szerepelnek.
Undorító, hogy a hírek lassan másról sem szólnak, mint a doppingról. Nyilván nem most kezdődött, könnyen lehet, hogy az ókorban is nyomták a mindenféle füveket, de hogy egész iparág álljon rá a gyártására (és a kiszűrésére), az már az újkor kétes érdeme. Hogy az amerikai és kínai versenyzőket nem is nagyon szűrik? Ugyan már, kit érdekel!
Undorodom attól is, hogy a pénz körül forog minden, és semmi sem elég. Persze az élet minden területén így van, miért lenne kivétel a sport? Az ókorban a győztes jutalma a babérkoszorú volt. Igaz, akkor nem közvetítették tévécsatornák a versengést, nem szponzoráltak a sportszergyártók, és nem működött az előbb említett iparág sem. Pénz, pénz, pénz!
És nagyon undorodom attól a magyar csúcssportvezetőtől, aki az olimpia közepén kijelenti, hogy a magyar sportolókból hiányzik a tűz, az akarás. Háááááá (hányok!)
Na, hát egy szuszra ennyi, hogy miért annyi.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát nem ezt mondtam én már az elején?...
http://anima.klog.hu/2008/04/17/bojkott/
És akkor még nem is halt meg Kolonics, nem nyilatkoztak a csalódott (mitől is?) és hájas sportdiplomatáink - akik kevesellik az ezüstözönt, mint teljesítményt. Ők vajon megtették-e a kötelességüket a saját posztjaikon ezüst éremmel díjazható szinten?!
A mi sportolóinkkal vígan packázhatnak a doppingbizottságok, miközben mindenki tudja, hogy a csúcson lévők nagy része doppingszerek nélkül nem ott tartana, ahol most. Csak a nagyhatalmaknak nagyobb anyagi lehetőségeik vannak a modernebb, ám éppen emiatt a jelenlegi laborok által nem kimutatható szerek alkalmazására a sportolóik és saját dicsőségük érdekében.
Nálunk meg az anyagi eszközök nagy része nem a sportolóink felkészülését és eredményességét szolgálja, nem rájuk költjük, hanem a messze ezüst alatt teljesítő, politikai érvényesüléssel kokettáló sportdiplomatáinkra. (Tisztelet a néhány kivételnek, aki agyilag, haskörfogatban és morálisan még nem hájasodott el!)

Abcug MOB!

csbk írta...

Tényleg, te ezt már akkor igen jól összefoglaltad - nálam most telt be a pohár. :(
Abcug!