Templomok, katedrálisok, Sagrada Familia 1.

Ha valaki azt hitte, hogy lezártam magamban Barcelonát, hát tévedett. Igazából a lazább dolgokról írtam azonmód, azokról, amikről könnyű volt írni: közlekedés, meg ilyenek. De ez csak a felszín. Hogy mit jelentettek nekem egyes dolgok, arról nem könnyű szólni, és most is csak azért teszem, mert az egyik kolléganőm meglátta a képernyőkímélőmet, amin barcelonai képek váltják egymást, és elkezdte mesélni, hogy ő milyennek látta a Sagrada Familiát. Így aztán úgy gondoltam, ideje szembesülnöm a magam élményeivel.
Nagyon profán, ha azt írom, hogy szeretem a templomokat?
Nem vagyok rendszeres templomba járó, minden alkalom különleges valamiért, ha mégis ott vagyok. Életemhez kettő tartozik szorosan hozzá, de ezek között nem található az, ahol megkereszteltek. Ott csak egyszer jártam utána, már felnőttként egy hangversenyen, amit az unokahúgom adott. Azt említett kettő közül az egyik Szeged jelképe is, a Dóm, de a szegediek Fogadalmi templomként emlegetik, emlékezve arra a fogadalomra, amit Szeged népe a nagy víz elvonulta után tett. Mint templom, túl fiatal nekem. Gyerekkoromban még nagy fehér felületek várták az azóta már elkészült freskókat. De mégiscsak itt énekeltem a kórussal, ide hozom a vendégeimet, s minden karácsonykor itt ünneplünk a gyerekekkel - mind a 950-nel, aki az iskolánkba jár. Hihetetlen élmény, amikor megtelik élettel a templom, s itt zeng gyermekhangon a Csendes éj.

A másik az alsóvárosi Havasboldogasszony templom, mi csak Mátyás templomnak hívjuk, nyilván azért, mert a Mátyás téren áll. Minden nap minimum kétszer elhaladok előtte, s mindannyiszor gyönyörködöm benne. Ha jól meggondolom, ez - pár évet kivéve - szinte egész életemben így volt. Testvértemploma a kolozsvári Farkas utcai templom, csak azt nem csúfították el barokk belsővel. De a Mátyás templomnak a barokk belsőt is elnézem.

Folyt.köv.