Akármerre jártam és járok, a templomokat sohasem hagyom ki, de ezzel mindenki így van. Mindben van valami, ami különlegessé teszi, mert magán viseli a közössége jegyeit, történelmét, hagyományait.
Mégis különösen szeretem a romtemplomokat, pl. a Papsokát, amely kőfalairól sok nyáron bámultuk a Balatont, vagy éppen Mágort, amikor még nem fedezte fel a turisztikai hivatal. Szeretem elképzelni, milyen lehetett, hol állt az oltár, milyen emberek imádkoztak benne... Kedvesek szívemnek a kápolna méretű kicsi templomok, a fazanai, amely falaitól fél méterre dübörgött az autóforgalom, benn mégis mély csönd volt, vagy a festett famennyezetűek a Tisza felső folyásánál és Erdélyben. Itt közel érzed magad istenedhez, átölel a misztériuma, otthon vagy.
A csúcs, amikor átérzed, mennyire kicsi vagy, mennyire jelentéktelen az életed ehhez az örök csodához képest - az a katedrális. A gótika. Ugyanaz az áhítat tölt el, mint a középkor emberét, amikor nézed az égbe törő oszlopokat, bámulod a színes üvegablakok fényének játékát, vagy a mécsesek lobogó lángját. Ehhez nem kell hívőnek lenned, elég csak embernek.
Mégis különösen szeretem a romtemplomokat, pl. a Papsokát, amely kőfalairól sok nyáron bámultuk a Balatont, vagy éppen Mágort, amikor még nem fedezte fel a turisztikai hivatal. Szeretem elképzelni, milyen lehetett, hol állt az oltár, milyen emberek imádkoztak benne... Kedvesek szívemnek a kápolna méretű kicsi templomok, a fazanai, amely falaitól fél méterre dübörgött az autóforgalom, benn mégis mély csönd volt, vagy a festett famennyezetűek a Tisza felső folyásánál és Erdélyben. Itt közel érzed magad istenedhez, átölel a misztériuma, otthon vagy.
A csúcs, amikor átérzed, mennyire kicsi vagy, mennyire jelentéktelen az életed ehhez az örök csodához képest - az a katedrális. A gótika. Ugyanaz az áhítat tölt el, mint a középkor emberét, amikor nézed az égbe törő oszlopokat, bámulod a színes üvegablakok fényének játékát, vagy a mécsesek lobogó lángját. Ehhez nem kell hívőnek lenned, elég csak embernek.
A csúszó-mászó, belefeledkezve
vállra omló hajadba, figyel
iromolhatatlan, veszendő tökélyed.
A senki néz.
A semmi néz.
Az ízeltlábú nézi a napot.
A tört, a gyűrt, a szaggatotta kereket, lángolót, mozdulatlant.
Most minden egy. Együtt van. Egybeolvad.
A mindenség modellje, áll a templom.
(Pilinszky János: Gótika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése