Malőr a könyvtárban

A múlt szerdai rendezvényünk után nem kis elégedettséggel dőltünk hátra képzeletbeli karosszékünkben. Ez jó mulatság, férfimunka volt – gondoltuk. Megmozgattunk vagy 300 gyereket, 20 hallgatót, minden flottul ment, minden előadó időre érkezett, a gyerekek vették a lapot, a technika működött, minden pályázó gyerek elégedetten távozott az emléklapjaival, okleveleivel, ajándékkönyveivel, köszönőlevél megírva és elküldve a Nagy Támogatónak… És akkor zárás előtt bejön egy szülő, egy anyuka, abból a lelkiismeretes típusból. Egy könyvet szorongat a kezében: tegnap kapta a kisfia, és persze azonnal nekiült olvasni, s ő csak azt vette észre, hogy sír a gyerek, annyira megijedt attól, amit olvasott. Szent ég, mi ez a könyv? Jó drága, nagyon szép grafikájú, a hátoldalán szellemes és kedves ismertető, ajánlott korosztály 8-10 év – a kissrác pedig harmadikos. Valami mégsem stimmel vele. Zavarban vagyunk mindannyian. Anyuka másik könyvet szeretne, ami ugye nincs, a könyvesboltból elküldték, hogy csak számla ellenében cserélnek könyvet, számla ugye megint csak nincs, és amúgy is, ajándék lónak… Állunk egymással szemben, kínomban azt javaslom, tegyék félre a könyvet, s majd hatodikban vegyék elő… Aztán valami eszébe juthat anyukának, mert kiveszi a kezemből a könyvet, jó, nem baj, majd megoldják. Elmegy. A fenébe is! A dolognak van némi előzménye. Egy másikat ugyanis már kivettünk a kupacból, az kifejezetten a már idősebb korosztálynak szólt, bár a címe nagyon becsapós – de mi nem csapódtunk be, mert résen voltunk! De mégsem eléggé. Nem tudom, minden könyvet el kellene olvasnunk, mielőtt a gyerekek kezébe adjuk?
Mindig úgy gondoltam, hogy a gyerekek nagyon ügyesen szűrik az információkat, ami „nem nekik való”, azokon átsiklanak, amit nem értenek, azzal nem foglalkoznak. Pl. imádtam a Francia kislányt, s amikor felnőttként újraolvastam, akkor vettem észre benne a propagandisztikus elemeket. Kit érdekelt ez akkor? Szóval, amikor a másodikos Harry Potter ötöt visz ki boldogan, nem veszem ki a kezéből, mert 1. úgysem tudja végigolvasni, 2. úgysem érti, 3. másnap úgyis visszahozza. Na és akkor megbeszéljük, hogy majd amikor egy kicsit nagyobb lesz, újra kikölcsönzi. De hát – hálistennek – mindig vannak az átlagnál érzékenyebb gyerekek. És pont egy ilyen kismókust kaptunk ki – de hát aki képregényt rajzol harmadikosként, nem is lehet egy átlag gyerek!