Tegnap felmentünk Ancsival - vonattal - a kollégiumba a nagy malackás bőrönddel, a nagy fekete utazótáskával és a kajásszatyorral. Megint nagyon ügyesen közlekedtünk, elképesztő, mennyivel jobb a tömegközlekedés, mint nálunk. A pestiek persze folyamatosan panaszkodnak, de ők nem szoktak 20-30 percet várni a buszra, majd a megállótól további 5-10 perceket gyalogolni a célállomásig. Szóval rendesen el vannak kapatva - vagy inkább mi vagyunk behozhatatlan hátrányban?
A lényeg az, hogy a sok cuccal simán megtaláltuk a kollégiumot, simán regisztráltunk és elintéztük a papírmunkákat, simán elfoglaltuk, ill. Ancsi elfoglalta a szobáját, aztán simán megtaláltuk a Tescot, simán megkajáltunk, bevásároltunk, odaértünk a tájékoztatóra stb. A kollégium valószínűleg nem rosszabb, mint a többi kollégium, nekem azért elég szívfacsaró volt, de ezt most nem részletezem.
Az Örsön váltunk el, miután végigrohantunk az IKEA-n (dobozokat akartunk venni, de akkora tömeg volt, hogy nem vártuk végig a sort), még vettünk mézet a Sugárban (mert fáj a lány torka, meg amúgy is) és megnéztük, hogy hol van a CIB-automata (ami éppen átmenetileg nem működött).
Még mielőtt elköszönnénk, Ancsi megjegyzi, hogy Lorelai bezzeg Roryval aludt a Yale-en. Ezen még nevettünk egy sort, aztán Ancsi ment a villamoshoz, én meg a metróhoz...
Ja, a vonatot éppencsakhogy elértem, mert 5 teljes percet kellett várnom a Deák téren! :) A fiúk viszont teljes létszámban kijöttek értem a vasútállomásra - édesek.
Tegnap, azaz 2007. szeptember 2-án megnyílt családunk életének egy új fejezete.
A lényeg az, hogy a sok cuccal simán megtaláltuk a kollégiumot, simán regisztráltunk és elintéztük a papírmunkákat, simán elfoglaltuk, ill. Ancsi elfoglalta a szobáját, aztán simán megtaláltuk a Tescot, simán megkajáltunk, bevásároltunk, odaértünk a tájékoztatóra stb. A kollégium valószínűleg nem rosszabb, mint a többi kollégium, nekem azért elég szívfacsaró volt, de ezt most nem részletezem.
Az Örsön váltunk el, miután végigrohantunk az IKEA-n (dobozokat akartunk venni, de akkora tömeg volt, hogy nem vártuk végig a sort), még vettünk mézet a Sugárban (mert fáj a lány torka, meg amúgy is) és megnéztük, hogy hol van a CIB-automata (ami éppen átmenetileg nem működött).
Még mielőtt elköszönnénk, Ancsi megjegyzi, hogy Lorelai bezzeg Roryval aludt a Yale-en. Ezen még nevettünk egy sort, aztán Ancsi ment a villamoshoz, én meg a metróhoz...
Ja, a vonatot éppencsakhogy elértem, mert 5 teljes percet kellett várnom a Deák téren! :) A fiúk viszont teljes létszámban kijöttek értem a vasútállomásra - édesek.
Tegnap, azaz 2007. szeptember 2-án megnyílt családunk életének egy új fejezete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése