Márai mondta

Már elég az is, ha ellenállsz. A világ olyan, amilyen; de áldásod ne adjad hozzá. Ez az ellenállás lehet termékeny és nemes. Mindenesetre szükséges ahhoz, hogy nyomod maradjon a világban.

Márai Sándor

Lázár Ervinnel szólva

Már nem tudom, hogy akartam befejezni a mondatot. Csak azt tudom, meg akartam magyarázni, hogy az "itthon" számomra mennyire fontos, akkor is, ha dúl a bunkóság, ha rettegni kell a szomszédoktól, ha minduntalan becsapnak, ha szeméthegyek között kell az erdőn sétálni, kutyaszarokat kerülgetni az utcán, akkor is idetartozom, itt tudok csak élni, megengedem: azért, mert máshol sokkal rosszabb lenne számomra, akkor is, ha látszólag "jobb" lenne. Ezért aztán a hazaszeretet önzés, önvédelem. 

Lázár Ervin 

Móricz szavaival

Nem azért él az ember, hogy maga kövérségében hízzon, hanem azért, hogy az istenben bízva, segítsen azokon, akik bajban és tenger szenvedésben harapják utolsó falatjukat.

Móricz Zsigmond

Gyerekségek... Helóka

Nyilván ókonzervatív őskövület vagyok, mert bár nagyon "cuki" meg "édi", de nekem ne köszönjön helókával a könyvtárba betérő negyedikes kislány. 

Igazából nincs min meglepődnöm, letegez a tévé, a rádió, az internet, sőt, a bolti eladó is, a közlekedéstársakról nem is beszélve. Miért pont a tanítványok maradnának ki a sorból? A gyerekek ugyanezeket hallják, tapasztalják, egyszerűen nem megy a magázódás, lassan a tanárokon kívül mindenkit lehet tegezni: szülőt, nagyszülőt, a haverok szüleit, nagyszüleit, büfés nénit, bolti eladót és közlekedéstársat, na és a Facebookon sem gyakori a magázódás. 

Mindennek a tudatában nem üvöltjük le a gyerek fejét, tüzet sem okádunk, egyszerűen kedvesen visszaköszönünk: Jó napot kívánok!

Balatoni Katica és egyéb állatfajták

Balatoni Katica lehetne egy lánynév is, hosszú barna hajú, balatonzöld szemű lánynak a neve, de most nem az. Balatoni Katica az a katicabogár, akit, de igazság szerint akiket, hősiesen kimentettem a Balatonból. Ezen a nyáron ugyanis tele volt a víz egyesek szerint fürdőző, de szerintem inkább fuldokló katicabogarakkal - nem tétovázhattam tehát, muszáj volt életmentővé válnom. Az első Balatoni Katicát a bójáktól (déli part, tehát laza pár száz méter a térdig, egyes részeken szédületesen mély, majdnem derékig érő vízben)  mentettem ki, sőt, a hosszú út alatt nem is egyszer. Ez a Katica ugyanis, miután magához tért, s azt hitte, már repülőképes, nemes egyszerűséggel hanyatt belevágódott a vízbe, s kezdhette előröl a szárítkozást. Őt egy fűzfa tövében helyeztem biztonságba. A második Balatoni Katica elég furcsán nézett ki, mert nem volt pöttye, lehet, hogy leázott róla, de mivel hamar találkoztunk és jó erőben volt, csak a korlátig vittem vissza. Aztán már a sorrendben és az esetszámban nem vagyok biztos, de volt olyan, akit hullámzáskor húztam ki,  volt, aki rám mászott dagonyázás közben, meg olyan is, aki szó szerint kifakult szerintem a víztől: fénytelen lett a szárnya és halványak a pöttyei. Na őt újra kellett éleszteni, s végül a nyírfa tövében pihente ki a fáradalmakat...

Amíg én az éppen esedékes Balatoni Katicámmal foglalatoskodtam, addig mások az ő kis kedvenceikkel osztották meg a Balaton selymes vizét. Nem zavar a vízisikló, nem zavarnak a halacskák, a kagylók és egyéb vízi lények, akárhogy is, a Balaton az ő otthonuk, én zavarom az ő világukat, úgyhogy egy szavam sem lehet, sőt. Na de az uszikáló ölebecskék és az ő gazdáik! Hah, ettől kiráz a hideg a 40 fokban is. Nem vonz, hogy egy kutyával fürödjek együtt, arról nem is beszélve, hogy "A strandra kutyát behozni tilos!". 

Mivel sem önkéntes rendőr sem egyéb hatalmasság nem vagyok, viszont imádom a Balatont, így mégiscsak együtt fürcsiztünk: Balatoni Katica, ölebecske és én na meg a vízisiklók.