Füstbe ment tervek

Írni akartam ezekről, de csak ennyire futja.

• Bécsben jártam a múlt héten, és sok benyomás ért ott engem, mint kis magyart a császárvárosban, s támadt nagy lelkiismeretfurdalásom.
• Szülőségek is vannak a könyvtárban, egy anyuka bejött megnézni engem, hogy milyen is az, aki megszerettette a fiával a könyvtárat - hm, hm...
• Mára kiolvastam Fehér Klárától a Földrengések szigetét - kedvenc hatodikosomtól kaptam kölcsön, s minden nap kikérdezte, hogy hol tartok. Most nagyon elégedett velem. Én vele nem annyira, mert kértem, hogy írjon róla a blogra, de most azért nem lett készen vele, mert anya nem ért rá gépelni, amikor diktálni akart neki. Jó fej!
• Vége a depressziós reggeleknek, újra szól a Bumeráng - jó, hogy újra vannak.
• Életem új mottója a következő japán mondás: Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik.