Szerdán délután Em beállított a könyvtárba. Nem járt nálunk kb. egy éve, és most nagyon jó volt látni. Kapásból kiosztotta az egész ötödikes bagázst, lerendezte Martint, közölte, ő az egyetlen, igazi és örökös kiskönyvtáros, amúgy meg utálja a gimit, de azért minden rendben, énekkaros és népitáncol, valamint Alkonyat rajongó, de csak a sztori miatt, merthogy úúútálja Edwardot de Jacobot is, Bellát meg főleg. Na ő Em. :)
Azt hiszem, nyafogtam eleget, hogy akkor mennek el gimibe, amikor már egész jó fejek lesznek. Meg lehet ám szokni, sőt, szeretni őket, ha minden reggel fél órát beszélgetünk, és sokszor a délutánokat is együtt töltjük.
Most valahogy veszteségként élem meg még ezt is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése