Kerékpárút, a veszélyes

Ma a harmadik biciklis családtagomat ütötték el kerékpárúton. Időrendben haladva az unokatestvérem (háromgyerekes családanya) volt az első, őt pár éve éppen az én szülinapomon gázolta el a Belvárosi híd lábánál egy ittas fiatalember a kerékpárúton úgy, hogy több métert repült. Azóta rokkantnyugdíjas, a feje akkora ütést kapott, hogy állandóan szédül. Aztán elsőszülöttet lökte fel egy kitolató autó, szerencsére neki nem lett baja, csak a biciklijének, ma pedig a nagybátyám felesége (négy gyerek) biciklijének az első kerekét kapták telibe - amikor anyámmal beszéltem, már túl volt néhány kivizsgáláson, szintén a feje tört be, de úgy tűnik, hogy nem lesz maradandó a sérülése.

A városon belüli kerékpárutakat elsőszülött mindig is szidalmazta, a kerékpársávot favorizálja, és azt kell mondanom, hogy igaza van. Elég csak arra gondolnom, hogy nekem és az összes hattyasi kerekezőnek nap mint nap kétszer kell kereszteznem egy forgalmas utat azért, hogy rátérjek egy kerékpárútra, majd négyszáz méter múlva visszatérjek ugyanarra az útra, ahonnan kitiltottak bennünket. Szuper.