Gyerekségek a könyvtárban

Na jó, szakadjunk el az élet sötét oldalától, mint lezuhanó repülők, agyonvert delfinek..., s nézzük a napos oldalt.
Azt hiszem, még nem írtam, hogy a második félévtől új kiskönyvtárosaink vannak, akik nem is olyan kicsik, mert hetedikesek és fiúk!!! És - milyen jellemző - arcolnak azzal, hogy ők kiskönyvtárosok. Délutánonként jönnek, az egyik szó nélkül beül kölcsönözni, a másik meg hülyíti a köré gyűlő kicsiket, élükön Danival és Ádámmal, vagy éppen a hetedikes lányokkal enyeleg, merthogy a lányok is nagyobb számban bejárnak azóta, hogy ez a két fiú itt tölti a délutánokat. Aztán fordítva, vagy együtt a kettőt. Nekik nem jók a kiskönyvtáros kitűzők, csináltak maguknak sajátot és egyedit. Mindig csak azt csinálják, mihez kedvük van, szemben a negyedikesekkel, akik szigorú beosztás szerint dolgoztak. A kölcsönzés, mint fentebb írtam, mindig jöhet, ezen össze is szoktak veszni, a könyvpakolás - ha rászánják magukat - viszont ünnepnapnak számít.
Ők amúgy az eszes (sőt, nagyon eszes!), de nem menő srácok közé tartoznak. A menők fociznak az udvaron, ők meg jönnek a könyvtárba.