Van a kertünknek egy szeglete, amelyet egy vadon nőtt gyönyörűséges bodzabokor ural. A bodzavirág illata belengi az egész kertet, s nekem mindig eszembe juttatja ezt a Nemes Nagy Ágnes versikét:
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullje le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.
Erről a versikéről pedig a gyakorlótanításom jut eszembe: életem első magyaróráján ezt a verset tanítottam ötödikeseknek. Hogy ez mennyire fontos volt, nos, ekkor szerettem meg magyart tanítani. És amikor az érettségi dolgozatokat javítottam, akkor utáltam meg - egy életre.
8 megjegyzés:
de szép...
rögtön a számban éreztem a bodzaszörp ízét is.
Most ki kellene mennem, szednem egy csokorra valót és szörpöt csinálnom ahelyett, hogy a gépet püfölöm! :)
Igen...és a kész szörpöt postáznod nekem, mert nagyon rákívánkoztam :-)
MZ/X fénypostával küldi Trinitynek: http://images.puszta.com/bodza_szorp/bodza_szorp_lg.jpg
Megyek, én is kinyitom az erkélyajtót - minden eshetőségre gondolva... :)
Na akkor most nyisd, küldöm! :D
ááááá....köszi, nagyra értékelem, hogy szabadidődet feláldozva, egész éjjel szörpöt készítettél szomjúhozó könyvtáros kolléganőidnek...rég ittam ilyen finomat, gusztusosat :-)
(málna mikor is érik?)
Egészségedre! :)
Na jó, málnából dzsemet kaptok! _D
Megjegyzés küldése