2009. május 11., hétfő

Bodzavirág



Van a kertünknek egy szeglete, amelyet egy vadon nőtt gyönyörűséges bodzabokor ural. A bodzavirág illata belengi az egész kertet, s nekem mindig eszembe juttatja ezt a Nemes Nagy Ágnes versikét:

Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullje le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.


Erről a versikéről pedig a gyakorlótanításom jut eszembe: életem első magyaróráján ezt a verset tanítottam ötödikeseknek. Hogy ez mennyire fontos volt, nos, ekkor szerettem meg magyart tanítani. És amikor az érettségi dolgozatokat javítottam, akkor utáltam meg - egy életre.

8 megjegyzés:

Trinity írta...

de szép...
rögtön a számban éreztem a bodzaszörp ízét is.

csbk írta...

Most ki kellene mennem, szednem egy csokorra valót és szörpöt csinálnom ahelyett, hogy a gépet püfölöm! :)

Trinity írta...

Igen...és a kész szörpöt postáznod nekem, mert nagyon rákívánkoztam :-)

csbk írta...

MZ/X fénypostával küldi Trinitynek: http://images.puszta.com/bodza_szorp/bodza_szorp_lg.jpg

anima írta...

Megyek, én is kinyitom az erkélyajtót - minden eshetőségre gondolva... :)

csbk írta...

Na akkor most nyisd, küldöm! :D

Trinity írta...

ááááá....köszi, nagyra értékelem, hogy szabadidődet feláldozva, egész éjjel szörpöt készítettél szomjúhozó könyvtáros kolléganőidnek...rég ittam ilyen finomat, gusztusosat :-)
(málna mikor is érik?)

csbk írta...

Egészségedre! :)
Na jó, málnából dzsemet kaptok! _D