2009. április 30., csütörtök

Gyerekségek a könyvtárban

Való igaz, A két Lottijaink kicsit már kopottak - sokan olvasták őket. Ma egy harmadikos kislány nem volt hajlandó kikölcsönözni, de még kézbe se fogni az egyik sokat szolgált példányt. Azt mondta, inkább vetet egy szép borítójút az anyukájával. Elszomorodtam egy kicsit (nagyon).

Azon viszont nagyon jól szórakoztam, amikor nagylány eszeveszetten válogatott az Abigélek között, nem is értettem, mit akar. Aztán kiderült, hogy a legvékonyabbat, kvázi legrövidebbet kereste, s amikor felvilágosítottam, hogy mind egyforma, max. a betűméret vagy a papírvastagság más, egészen dühös lett, lecsapott egyet az orrom elé az asztalra, majd zaklatottan távozott. Bizisten, egy arcizmom sem rezdült, csak miután kiment - de akkor muszáj volt kuncognom egyet (kettőt, mert most is).

2 megjegyzés:

anima írta...

Lehet, hogy csak a súlyával volt gondja, vagy nem fért be a tatyójába a vastagabb változat... Legyünk jóindulatúak!:)

csbk írta...

Olyan rendes vagy! Na jó, tételezzük fel! :)