2009. május 1., péntek

Nem tudom elhinni...

... és elfogadni, hogy mind, ami ma az egészségügyben tapasztalható, mind a kormány hibája lenne. Nincs semmi ráció a működésében, nehézkes és protekcionista az egész, és néha komolyan az az érzésem, hogy direkt kiizélnek a beteggel.
Az van ugyanis, hogy árpa nőtt a szemhéjamra. Ennél nagyobb bajom soha ne legyen, mégis kellemetlen a dolog, s már húzódik több mint egy hónapja.
Elmentem szemészetre - viszonylag rövid várakozás után kaptam szemcseppet, kenőcsöt. Jó, nem múlt el, végre a héten rászántam magam egy második fordulóra. 1,5 óra várakozás után, amikor már az utánam érkezőket is megvizsgálták, végre engem szólítottak. Kaptam beutalót a szemklinikára, mert ezt bizony "ki kell kapni". Majd kérjek időpontot.
Jó, tegnap reggel telefon: nem adnak időpontot, mert az náluk nem szokás, menjek oda hétköznap 8 és 12 között, akkor megállapítják, hogy alkalmas e a szemem a műtétre, ha igen, akkor délután menjek vissza, és akkor megcsinálják. Könyörgöm, minek vártam ki a sorom az SZTK-ban, ha most meg nem fogadják el azt a vizsgálatot? Kérdeztem, hogy mégis, dolgozó emberként ezt a kétszeri visszamenetelt és várakozást hogyan bonyolítsam le, válasz: vegyek ki szabadságot. Aha.
Mivel jó helyen dolgozom, hat percnyire az adott műintézménytől, egy életem, egy halálom, tegnap 9-kor J-re bízva a könyvtárat, átrohantam. Az ambulancia tömve. Jó, vissza a könyvtárba. 1/4 12-kor újabb próbálkozás, mintha ritkább lenne a tömeg. Kartonozóhoz sorban állás, beutaló el, leül. Kiolvastam a Death Note 2-t, néha el-elhangzott egy-egy név, némi mozgás, ellenben gyakori soron kívüli bekopogtatás: gyere be drágám, mindjárt a tiéd vagyok, á, ne menj a kartonozóba, mindjárt elintézzük... 3/4 1-kor visszakértem a beutalómat, mivel akkor már 20 perce semmi mozgás nem volt, csak a betegek morgolódása. A mellettem ülő néni vidékről jött, 8 óra óta étlen, szomjan várakozott, a másikat a férje támogatta ki, mert rosszul lett, a harmadikat meg a fia be, mire végre sorra került. Szívszorító, komolyan mondom, érzelmileg is kikészültem a két nap összesen három órányi hiábavaló várakozása alatt.
Este elmesélem mindezt anyámnak, reakció: nincs ismerősöd a szemklinikán? Nincs, banyek, mert ha lenne, már leszedték volna a szememről a gülüt, mert ebben az országban máshogy nem lehet boldogulni, csak ha valakinek a valakije vagy, van ismerősöd lehetőleg minden hivatalban és minden orvosi rendelőben, klinikán, vagy fizess, ha van pénzed - amúgy dögölj meg. Ha egy ilyen semmi baj ennyi hercehurcával jár, akkor mi lehet egy komolyabb esetben? Nem is szeretnék belegondolni...
Nyilván keresni fogok egy magánrendelőt, ahová egy esti megbeszélt időpontban odamegyek, le vagy ki vagy mit tudom én mit csinálnak ezzel a vacakkal, fizetek egy rakat pénzt és ennyi.

6 megjegyzés:

anima írta...

Szerinted kiegészítsem a tapasztalataidat a személyes benyomásaimmal - vagy inkább bele se kezdjek?!

Mindenesetre azt nehéz alulmúlni, amikor két héten át széntablettát és diétázást ír elő egy orvos az amúgy rosszindulatú daganatos betegnek...

Persze ahhoz, hogy eredményesebb legyen, ki kéne a beteget vizsgálni, kéne neki beutalót adni, és ott - lehetőleg nem három hónap múlva - fogadni is. Mert enélkül az orvostudomány csak találgatás vagy tippelés.

csbk írta...

A rosszkedvemhez nagyban hozzájárult mindaz, amit már eddig is hallottam tőled, s a pánikom is jórészt ebből ered. Ez az árpa egy hangyakaki betegség, egy semmi, és még ezt sem sikerül kezeltetni egy egyetemi városban! Ahhh, megint kiakadok...

anima írta...

Amíg találsz egy orvost - nagybetűvel -, aki tevőlegesen is hajlandó valamit elkövetni az árpa ellen, addig is ajánlom a jól bevált kamillás borogatást. És közben vizualizáld magadban, hogy eltűnt az árpa, és teljesen tiszta a szemed.

Ha elég meggyőző vagy önmagad számára, még sikerülhet is elkerülni a szikét! :)

csbk írta...

Ezt fogom tenni! Ma reggelre mintha már kisebb lenne! :)

Dana írta...

Csodállak Kati, hogy ekkora türelmed van az SZTK-hoz. Egy időben én is csináltam, de amikor vesebajokkal órákig kellett a direkte huzatos váróban ülnöm, feladtam. Én a magánorvost ajánlom, könyvtárosoknak (is) sokba kerül, de elég egyszer elmenni hozzá és még kedves is.

csbk írta...

Dana, be kell látnom, hogy igazad van, s - saját jól felfogott érdekemben - le kell számolnom a régi beidegződésekkel. :(((