Milyen más az élmény, ha az ember nem késő este, az elalvás előtti félálomban olvas (szépirodalmat)!
És milyen ritkán adatik meg!
Tegnap fogtam magam és ebéd után a nappaliban lazán eldőlve kézbe vettem az amúgy tekintélyes súlyú Galaxist, s belemerültem az olvasásba azzal a boldog tudattal, hogy lám, most nem késő este van, most nem fogok egy oldalt háromszor elolvasni, mire észreveszem, hogy ismerős a szöveg, most felfogom a rejtett utalásokat, azonnal veszem a poénokat, szuper!
Öt perc múlva - a Galaxis tekintélyes súlya alatt - békésen aludtam. Hupp!
4 megjegyzés:
Úgy előttem van most a nappalitok képe! :)
Hogy ki ne fakuljon, nyáron össze kellene hozni egy ismétlést! :)
Igen, szép nap volt az augusztusban. Szívesen megismételném. De ti is elzarándokolhatnátok nyárona Balaton déli partjára esetleg.
Hát, éppenséggel ott szoktunk lenni, csak egy kicsit északabbra, mint ti!
Megjegyzés küldése