Öregnek lenni végül is...

Könyvtároséknál most az a téma, hogy az öregek gyöpösek-e, a fiatalok meg innovatívak-e, illetve minden öreg gyöpös és minden fiatal innovatív, vagy van az keresztben és össze vissza is. Először a fiatalos és innovatív könyvtáros derüjével figyelgettem a dolgot, mígnem egy amúgy helyes és kedves fiatalember tollából valami olyan esett ki, amitől arra kellett rájönnöm, hogy az én generációm bizony a gyöpös öregekhez sorolódik az innovatív fiatalok szemében. Na tessék - elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy egye fene, jó ez így nekem. Amikor azt hallom korombeliektől, hogy ők csak testben öregecskék, lélekben 20 éves fiatal lányok, akkor is arra szoktam gondolni, hogy én nem. Pontosan tudom, milyen voltam 20 évesen - hát igen, testileg is, de azt most hagyjuk -, és most nem olyan vagyok, az tuti. Nem jobb vagy rosszabb, de az a huszonvalahány év azért rakódott rendesen, gyűltek az ilyen-olyan tapasztalatok, ilyen-olyan élmények. Nem adnám ezeket az éveket akkor sem, ha valaki odaföntről azt mondaná, újra 20 éves lehetek. A mostani fejemmel belegondolva, hogy miken kellene újra keresztülmenni, nem, nem akarnám. Egyetlen dolog van, amit szívesen megismételnék, s amit a korom miatt már tényleg nem lehetne bevállalni, az gyermekvárás. Így meg lassan a nagymamaságra készülök, s állítólag az is hatalmas élmény.
Addig pedig nagyon élvezem, hogy gyerekek és fiatal emberek között lehetek, főleg, ha innovatívak! :)