Gyilkosok fejével gondolkodni

Gyilkosok fejével próbáltam gondolkodni, de elárulom, nem ment. Mert még a legkisebb rációt sem sikerült felfedeznem ebben a történetben, a csepeli gyilkosságokban.
Adott két ember, akik sikkasztottak, ezért kirúgták őket a munkahelyükről, erre ők kitalálják, hogy megölik a munkahelyi vezetőiket. De könyörgöm, miért? Mire számítottak? Hogy akkor nem derül ki, hogy 3-4 millió forintot sikkasztottak? A mai világban az embernek már a szeme sem rebben ekkora összeg hallatán, ha kaptak volna egyáltalán valamilyen büntetést, hát az nem lett volna valami súlyos. Bosszút akartak állni? Gratulálok, sikerült önmagukat és a családjukat is tönkre vágni egy életre. Mert hogy arra nem gondoltak, az áldozatokon kívül azok családtagjainak milyen fájdalmat okoznak, az egy dolog. De a saját életük, a saját családjuk! Gyilkos az apám, gyilkos a fiam, gyilkos a férjem... Komolyan hihették, hogy ezt megússzák? Hogy nem buknak le? Néztek ezek Helyszínelőket? Istenem, meglövi a kezét, rákeni a dolgot egy 16 éves diákra, eltünteti a szervert, s akkor meg is van oldva a dolog?
Komolyan gondolták, hogy nem kell a saját lelkiismeretükkel elszámolniuk, hogy nem kell bűntudattal leélni az életüket? Belegondoltak ezek a szerencsétlenek, hogy örökre megbélyegzettek lesznek pár sz..os millió miatt? Hát milyen emberek ezek?

Nekem külön trauma még az áldozatok személye is, hiszen kollégák voltak, a helyszín is, hiszen az én mindennapjaim is iskolában telnek. És nagyon, nagyon rossz volt az az este, amikor azt hittük, mert az előzményekből - tanárverések - azt hihettük, hogy itt van Amerika, Finnország, stb., és tanulói bosszúról van szó...

Így is, úgy is tragédia.