Egyszer valakinek azt fejtegettem nagy bölcsen, hogy a könyvtári lét mélypontja számomra a listák írogatása, és igazán sajnálom azokat, akik ezzel kénytelenek foglalkozni. Erre mit csinálok már napok óta? Fölöspéldány-listákat írok. És aztán jönnek a késő gyerekek, késő hallgatók, késő tanárok listái. És aztán a selejtlisták. Aztán a hiánylisták. És aztán elmegyek gyors- és gépírónak, ha van még ilyen. Rosszabb, mint a katt-katt-katt, amivel permanens küzdök.
Tudhatnám, hogy nem szabad ilyeneket mondanom! Emlékezetes, amikor hasonló bölcsességgel jelentettem ki, hogy elsős gyerekekkel képtelen lennék foglalkozni, s éppen ezért minden tiszteletem a tanítóké. Ha jól meggondolom, ez éppen 9 éve, 1999-ben volt, szeptember elején. Másnap az 1.d napközise bokáját törte, s azonmód beosztottak helyettesíteni - elősök mellé a második héten. Aztán veszélyeztetett terhes lett az 1.c napközise... Hónapokig délelőtt könyvtáraztam, délután babáztam. Mondjuk az lett a hozadéka a dolgonak, hogy ez a két osztály nyolc éven keresztül aktív könyvtárba járó lett. :) Tehát minden rosszban van valami jó. De mi a jó a fölöslistákban?
(Délben a SZOTE menzán egy süldő veréblány az asztalunk másik végére szállva csórt a maradékból - a kis hülye :) És reggel megint láttam a nagy fakopáncsot, de csak egyet.)
Tudhatnám, hogy nem szabad ilyeneket mondanom! Emlékezetes, amikor hasonló bölcsességgel jelentettem ki, hogy elsős gyerekekkel képtelen lennék foglalkozni, s éppen ezért minden tiszteletem a tanítóké. Ha jól meggondolom, ez éppen 9 éve, 1999-ben volt, szeptember elején. Másnap az 1.d napközise bokáját törte, s azonmód beosztottak helyettesíteni - elősök mellé a második héten. Aztán veszélyeztetett terhes lett az 1.c napközise... Hónapokig délelőtt könyvtáraztam, délután babáztam. Mondjuk az lett a hozadéka a dolgonak, hogy ez a két osztály nyolc éven keresztül aktív könyvtárba járó lett. :) Tehát minden rosszban van valami jó. De mi a jó a fölöslistákban?
(Délben a SZOTE menzán egy süldő veréblány az asztalunk másik végére szállva csórt a maradékból - a kis hülye :) És reggel megint láttam a nagy fakopáncsot, de csak egyet.)
3 megjegyzés:
Azért csak egyet, mert a másik jó messzire elszállt: Budapesten láttam a Megyeri úton - mint írtam... :)
Én nagyon szeretem a fölösjegyzékeket - no nem írni, hanem olvasni. A tálcáról hol a saját katalógusunkba kukkantok, megnézni, megvan-e a kiszemelt, milyen a forgása, hol a jegyzéket olvasom. Nagyon sok (háttér?)információt lehet ilyenkor összegyűjteni !
A jegyzékírást meg szerintem meg kellene, hogy könnyítsék az integrált rendszerek -erre vannak! Amit egyszer bevittünk adatként (pl. gyarapodás), azt már csak egy "pipa" jelöléssel át lehet tenni bármilyen jegyzékbe!!!!!
Öö, igen, ez így tényleg viselhető lenne, de sajna a helyzet esetünkben kicsit árnyaltabb. Ezek a könyvek integrált rendszernek a közelében sem voltak még - szertári elfekvő állomány, zömükben a 19. sz. második, 20. sz. első feléből származó történelemtudományi könyvek. Csak remélni tudom, hogy valakiknek még szükségük lesz rájuk, de elég reménytelennek tűnik a helyzet, éppen a katalógusokat böngészve. És hamarosan folytatnom kell(ene) a földrajzszertárral, aztán a biológiával...
Megjegyzés küldése