Feketerigó a vendégünk

Egy hím feketerigó vendégeskedik napok óta a kertben. Nagyon okosan nem a hátsó részt részesíti előnyben, mint a cinegék és kedvenceim, a rozsdafarkúak, hanem a hálószoba ablaka előtti tiszafán, a ház másik oldalán lévő vadszőlőn és a tujasövényen tartózkodik. Persze nem véletlen, hiszen ezek nyújtják tálcán neki a rigócsemegét, nekem meg az örömöt, hogy egészen közelről figyelhetem: nem trillázik, hiszen nincs még itt a tavasz, hanem nagyon érdekes, finom torokhangokat ad ki. Gyanítom, párt keres magának. Csúcs lenne, ha idefészkelnének a tiszafára! (mellesleg most olvasom újra az Egy marék rozst)

Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, hátul megcsinálom a cserjeszegélyt. Addig könyörgök a fiúknak, amíg majdcsak felássák azt a zsebkendőnyi (max. 8 m2) területet, ahová ültetni szeretném a bokrokat, évelőket. Ha mégsem mozdulnak, akkor felásom én az ősgyepet! Sőt, azt is elhatároztam, hogy megveszem azokat a növényeket is, amiket évek óta halogatok - igenis lesz cserjés pimpó meg japán gyöngyvessző! :)