Barcelona – utcazenészek

Nálunk Szegeden a Dugonics tér, a Kárász utca a Klauzál térrel, na meg a Passage az Árpád térrel az utcazenészek paradicsoma. Hallani itt harmonikát, dobot, hegedűt, gitárt, furulyát, vissza-visszatérő vendégek az indiánok, zenélnek idősek, fiatalok, a jólöltözött úriemberektől a rasztás fiúkig.
Szeretem őket hallgatni nagyon, sajátos hangulatot varázsolnak a megszokott helyeknek. Hát még a teljesen ismeretlenekhez mennyit tudnak hozzáadni! Barcelonában mit mást, mint gitárszót lehetett hallani – s olyan, de olyan jó volt, teljesen elvarázsolt. Először a Park Güelben a Keresztek hegyén (amikor a lábam előtt terült el egész Barcelona, s a távolban ott kéklett a Földközi-tenger) talált a lelkem közepébe egy gitáros, aztán a Gótikus negyedben többen, többször. Az a másfél nap, amikor egyedül, magamban bóklászhattam, így volt teljes: lábam előtt kitárulkozó Barcelona gitárkísérettel, gótika gitárkísérlettel…

De az igazságnak tartozom annyival, hogy elismerem, más is volt, nem csak gitárszó. A Katedrális előtti téren klezmer, a La Ramblán tekerős zenegép, a Park Güel oszlopcsarnokában szférák zenéje szólt lenyűgözően egy wokhoz hasonlító hangszeren. Ó, és a Gótikus negyedben a Csendes éjt énekelte spanyolul egy szál magában egy lány. Úgy hiszem, így már közelítek a teljességhez!