Pénteken este hirtelen elhatározásból elmentünk a Parno Graszt Ez a világ nekem való című lemezbemutató koncertjére. Autentikus cigányzenét játszanak autentikus cigányzenészek. Az autentikus cigányzenész azt jelenti, hogy köze sincs a kis piros mellényes cigányprímáshoz, akire még gyerekkoromból emlékszem, amikor a Sárkányban apám fülébe húzta az Akácos utat. (a Sárkányból azóta nővérszálló lett - lám, így múlik el etc.) Ők olyan cigányemberek, akik bármikor szembe jöhetnek veled az utcán. S ahogy elnézem őket, 10-ből 9-en el is húzódnának az útjukból - én is. De amit és ahogyan játszanak, az igen, az nagyon jó. Ülünk a Régi Zsinagógában fehér kerti székeken, a padlón hol pár deszkadarab, hol cement, hol kavics, a színpadon meg varázsol ez a nyolc ember. Álltában is táncol és táncba hív. Aztán ők is táncra perdülnek, később a közönség is, fergeteges a hangulat. Nézem őket (nem álltam be táncolni, pedig Mariska még a kezemet is megragadta :)), gyors a táncuk, gyors a zenéjük, gyorsan élnek és gyorsan halnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése