Jó hallgatni őket és nagyon hasonlítanak egymásra, bár a mi Beánk hangszíne világosabb, az egész lány - talán a fiatalsága miatt - vidámabb, mint Lila, aki drámaibb megjelenésében is, előadásában is, mégis. Az egyik a mexikói, dél-amerikai népek érzelmeit közvetíti, a másik a magyarokét, romákét, rajtuk keresztül valahol Ázsiáét. Világzenének nevezik a műfajukat, ez olyan érdekes kifejezés, mert hiszen végülis mindkettő népzenét játszik, énekel, táncol, mégsem népdalénekesek. Nem tartoznak sem az értehetetlen módon komolynak nevezett, sem a még dilisebben hangzó könnyűzenéhez. Valahol definiálhatatlanul a kettő között - talán ezért is szeretem ezt a zenei irányzatot. Se ide, se oda nem tartozni, külön utakon járni - ez jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése