2011. január 19., szerda

Gyerekségek... Varró Dani esete a leendő tanító nénivel

Igazából nem is gyerekség, hanem hallgatóság, ráadásul főiskolai - tanítóképzős - hallgatóság, de az úgy/így elég furán hangzana.
Nos, történt, hogy az egyik kedves és rokonszenves, rendszeres könyvtárhasználó főiskolai hallgatónk hozott vissza egy könyvet. Kértem, hogy várjon egy pillanatot, majd amikor a Küldésre kattintottam a levélírás végén, megosztottam vele az infót: ha minden jól megy, Varró Dani jön hozzánk. Udvarias mosoly, majd szabadkozás: bocsi, de nincs igazán képben. Egy pár másodpercig csendben méregettük egymást, nem tudom, ő mire gondolt, én azon erölködtem, hogy szalonképesen adjam a tudtára, hogy ez bizony hiba. Végül csak sorolgattam, hogy Túl a Maszat hegyen, meg Szívdesszert, ő meg hogy rémlik, mintha lehetett volna választani órán, hogy Lázár Ervin vagy - mintha - Varró Dani, de nem biztos.
Hát, legalább Lázár Ervin megvan.

2 megjegyzés:

Judit írta...

tanulság: ne kommunikálj a hallgatókkal :-)
mer csak elkeseredsz

csbk írta...

ahogy mondod! :) az ember lányának "kél káromkodni kedve", na de nem tesszük, hanem szépen elmagyarázzuk, honnan is tudhatja meg, kiről is van szó...