2010. február 10., szerda

Gyerekségek a könyvtárban

Nehéz okosnak lenni, amikor a kötelező/ajánlott olvasmányok kiválasztásáról van szó, mert hát érvényes az ahány gyerek, annyi féle című közhely. Pl. Samu legutóbb Tolkient olvasott, a Gyűrűk urát már többször, most A szilmarilokat vette sorra, szerintem ezt is többször kikölcsönzi majd. Samu 5.-es, a kötelezőjük a Szegény Dzsoni és Árnika. Kétségtelen, hogy nem Samu az átlag, és a Szegény Dzsoni nagyon jó, s végre valami más, mint a megszokott, de neki és a hozzá hasonlóknak esetleg lehetne még valami pluszt is adni, mert ez kevés lesz.
A másik. Sokszor elmondtam, hogy a Tüskevár nem negyedikeseknek való, hanem nagyobbaknak, a 6-7.-eseknek. Most mondja az egyik tanító néni, hogy lecseréli a Tündér Lalára. Ettől aztán egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert nagy valószínűséggel kimarad a gyerekek életéből Tutajos, Bütyök, Csikasz és Matula bácsi és a drága Nancsi néni, kimaradnak a kis szárcsák és a "lapjával húz, élivel meg kormányoz"; nevet, mert nem negyedikeseknek való volt, s a Tündér Lala is nagyon jó.
A Tüskevárat én legalább ötször olvastam, egyes részeit még többször. A természethez, a madarakhoz, a Balatonhoz való viszonyomat ez a könyv alapozta meg, nekem tehát alapmű.
Hiába, nehéz okosnak lenni.

1 megjegyzés:

oross írta...

lecserélni a Tüskevárat :-( csak sírni tudok...viszont 13-14 évesekről szól, igaz 1956-ban, s nem 2010-ben..tényleg nehéz.