Ennek is megvan a hangulata, ha korán érsz be az iskolába. Így október közepén majdnem sötét van még 7 körül, a folyosók kihaltak, csend van. Már ez önmagában különös - a csend az iskolában. Egy-két teremből szűrődik ki fény, ahol takarítanak, készülnek a napra. A könyvtárajtó előtt nincs a szokott tömeg, benyitok, sötét van és csend. Nem kapcsolom fel a villanyt, kicsit élvezem a pillanatot, a nyugalmat. Aztán a szokott mozdulatokkal nyitom a kölcsönző ajtaját, végigsétálok a polcok között, megigazítok pár könyvet, átmegyek az olvasóba, bekapcsolom a számítógépeket - én is készülök a napra. Aztán meg leülök az asztalomhoz bepötyögni ezeket a magvas gondolatokat, aminek csak annyi az értelme, ha egyáltalán van valami, hogy néha nem árt korábban bejönni...
2 megjegyzés:
Én az esti záráskor érzek ilyen furcsa idegenséget a saját könyvtáramban lámpaoltás után, főként a téli időszakban, amikor korán sötétedik.
Félelmetes tud lenni, mert olyankor már kihalt az egész iskolaépület... :)
Igen, ez is ismerős érzés... :)
Megjegyzés küldése