A pokolba vezető út...

... is jó szándékkal van kikövezve, avagy a tudatlan magyartanárra váró csapdák, amiket a könyvtárostanár hárít el.

Még tavasszal tartottam egy előadást a KTE Tavaszi Szakmai Napján arról, hogy miért is szükséges együttműködnie a magyartanárnak és a könyvtárostanárnak a kötelező, ill. ajánlott olvasmányok kiválasztása során. Az egyik szempont éppen az volt, hogy a könyvtárostanár tájékozottabb az ifjúsági és gyermekirodalom terén, mint a magyartanár, bár szerintem ez éppenséggel nem vet túl jó fényt a magyartanárra. Íme, az élet megint bizonyít.

Nos, ennyi unalmas öntömjénező bevezető után nézzük, mi is történt. Végső soron nem nagy dolog, szokásos cseverészés szünetben most éppen a hatodikos lányokkal. Boldogan újságolják, hogy az Egri csillagok mellé ők választhatnak egy második kötelezőt, s nagyon úgy néz ki, hogy a Twilight lesz az, mert biztosan megszavazza az osztály. Tehát tök jó fej a magyartanár, mert a gyerekek kedvébe akar járni, még meg is szavaztatja az osztályt. Egyetlen bökkenő az, hogy nem azt mondja, jó, előbb elolvasom, aztán meglátjuk, de még csak nem is jön oda hozzám, hogy te figyelj, ismered ezt a könyvet, jó lenne ajánlottanak? Nem, ész nélkül elfogadja, amit az osztály leghangosabb gyerekei bekiabálnak! Tudjátok, hogy nekem semmi bajom a Twilight-tal, sőt, de kifejezetten 16 éven felülieknek ajánlott, azaz "korhatáros könyv", s nem véletlenül az. Nyilván nem hagyom beleesni ebbe a csapdába, most arra várok, mi lesz a következő jelölt. Jó lenne nem a gyerekektől értesülni róla.