Jósorsom múlt szombaton Nagytéténybe vezérelt, s ott olyan élményben volt részem, amire abszolút nem számítottam. Mert azt azért sejtettem, hogy jó lesz a társaság, meg szép a virág- és bútorkiállítás a kastélyban, na de hogy ez milyen kastély, azt nem tudtam.
Itt született ugyanis Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő 1847-ben. S hogy ez miért olyan nagy szám? Hát azért - és most kéretik nem megmosolyogni -, mert gyermekkorom kedvenc regénye volt Kertész Erzsébettől a Vilma doktorasszony, hogy ne mondjam, ő volt sokáig a példaképem! És most ott lehettem a kastélyában, amit emlékeim szerint Kertész Erzsébet a regényben részletesen le is ír. Majd egyszer újraolvasom, de lehet, hogy akkor már csalódás lesz, úgyhogy talán inkább mégsem.
Amúgy pedig Teleki Blanka őrs volt a nevünk akkor, amikor az összes többi Winnetou meg Pinocchio meg Mókus, meg ilyenek...
Csoda, hogy ilyen lettem, amilyen?
Itt született ugyanis Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő 1847-ben. S hogy ez miért olyan nagy szám? Hát azért - és most kéretik nem megmosolyogni -, mert gyermekkorom kedvenc regénye volt Kertész Erzsébettől a Vilma doktorasszony, hogy ne mondjam, ő volt sokáig a példaképem! És most ott lehettem a kastélyában, amit emlékeim szerint Kertész Erzsébet a regényben részletesen le is ír. Majd egyszer újraolvasom, de lehet, hogy akkor már csalódás lesz, úgyhogy talán inkább mégsem.
Amúgy pedig Teleki Blanka őrs volt a nevünk akkor, amikor az összes többi Winnetou meg Pinocchio meg Mókus, meg ilyenek...
Csoda, hogy ilyen lettem, amilyen?
3 megjegyzés:
Én egyáltalán nem csodálkozom! ;)
Viszont tervbe vettem, hogy hazaszállítom anyámék padlásáról a kedvenc ifjúsági regényeimet (köztük a Vilma doktorasszonyt), mert szüleim elköltöznek, és nyáron nagy lomtalanítás lesz...
És el fogom olvasni újra a kedvenceimet - mert mostanában ilyen nosztalgikus korszakomat élem. :)
Kezdjünk mindent elölről, a gyökereknél!
És persze a kedvenc csíkos könyveim mellett megtalálható ebben a gyűjteményben az összes 70-es években fellelhető indiános könyv is!
És milyen érdekes - egy OPKM-es kulturális sétán pedig Vilma doktorasszony felnőttkori lakását mutatta meg nekünk Etelka tavaly a közeli tisztviselőtelepen...
Na majd egyszer én is megnézem azt a lakást! :)
Hova fogod rakni a könyveidet? Van elég helyed?
Sajnos nekem már nincsenek meg a csíkos és pöttyös könyveim, amikor elköltöztem otthonról, az öcsém egyből túladott rajtuk. A mai napig nem árulta el, hogy kidobta vagy eladta őket (a villanyvasutamat eladta). Az indiánosokat, amiket ő is szeretett, megtartotta, azok már hazataláltak, de a gyerekeimet egyáltalán nem érdeklik. De a könyvtárból sem kölcsönzik őket. Pedig annyira jók! Legalábbis úgy emlékszem... :)
Anyámék padlásán még fellelhetők a gyerekkori írásfüzeteim is, sőt, óvodás rajzaim. Egy kincs az a padlás! :)
Lányommal már többször, több korszakában is felfedeztük - ennek nyomán veszett oda a régi társasjátékaim gyűjteménye, az óvódáskori játékmackóm - utóbbi megsemmisülésébe az öcsém gyerekei is besegítettek...
De sajnos az indiános regényekre lányom se tartott igényt - egynek az elolvasására sem tudtam rábírni!
Helyem? Az nincs. Még a raktár is könyvvel van tele. Ott laknak volt férjem filozófiai könyvei és jegyzetei.
De majd megoldom. A szállítással lesz inkább gond. Azt meg majd apránként...
Megjegyzés küldése