Míg a kollégák könyvfesztiváloznak, én éppen kezdek a téli pihenő után visszaszokni a biciklire. Tegnap fényképezőgéppel, távcsővel felszerelkezve nekiindultunk kettecskén egy délelőtti túrának - ragyogó napsütés, enyhe szellő, jó hangulat, mígnem a töltés rámpáján felfelé tekerve egyszer csak reccs, eltörött valami. (Miért nem toltam inkább fel?) Azt hittem, a pedálkar, de nem - a tengely. Kampec. Kész. Annyi. Mondjuk ki, ez tragikus, mert a legközelebbi szerelő benn van a városban, háromnegyed órai gyaloglás... Mikor van nekem ennyi időm? Most elsőszülöttet fűzöm, hogy mentsen meg. Elvégre ő a specialista!
És azon is elgondolkodtam, hogy mennyire szeretnék egy új biciklit! Olyat, aminek jó nagy kerekei vannak, könnyű a váza és könnyű tekerni is. Valami ilyesmit, csak persze pirosban - metál pirosban. :)
3 megjegyzés:
:((((
De ez a city/trekking a képen nagyon szép... :)
Én is, én is! :) Mármint, hogy ilyent szeretnék - nekem a metálkék is bejön, ámbár jelenleg kis piros biciklim van.
A helyzet fokozódik: apám két hét múlva jön haza, addig ne vigyem szerelőhöz, megnézi, hogy menthető-e a mostani! Mert ugye, ha nem, akkor... Bár tartok tőle, egy ilyen gyönyörűség egy vagyonba kerülhet. :(
Megjegyzés küldése