Férfikönyv

Úgy alakult, hogy az utóbbi időben javarészt nők könyveit olvastam. Most azonban, különféle hatások eredményeképpen, egy igazi férfikönyvet vettem a kezembe. Nem csak azért férfikönyv, mert a szerző férfi, hanem mert végső soron a férfilélekről szól. (Írhatna éppenséggel nő is a férfilélekről, ahogy írt Tosztoj vagy éppen Flaubert a nőiről...)
Murakami, mert róla van szó, A határtól délre, a naptól nyugatra című regényében egyes szám első személyben meséli el Hadzsime életét 12 éves korától 37 éves koráig - a szerelmein keresztül. Ez a téma mindig érdekes, mondhatni örök. Hogyan látnak bennünket a férfiak? Mit szeretnek vagy mit nem szeretnek bennünk? Mivel hatunk vagy nem hatunk rájuk? A válaszok természetesen nem direktek, sőt, a nagyon is létező férfiúi szemérem sok mindent nem mondat ki, amire pedig kíváncsiak lennénk. A dolgot bonyolítja, hogy Murakami - és persze főhőse is - japán, mint ahogy a vele kapcsolatban lévő (folyton mosolygó) nők is azok - így aztán nem egyszer lepődtem meg a reakcióikon. Azon már nem, hogy előjött az öngyilkossági meg a haljunk meg együtt motívum, kezdek hozzászokni.
Mindent összevetve ez a Hadzsime, bár nagyon szimpatikus, érzékeny és japán fickó, mégiscsak az ismerős férfitoposz: nagyon fontos neki, hogy milyen autója van, a lelki problémáit munkába fojtja, megszállottan edzi a testét, a szerelem nélküli szexet nem tekinti megcsalásnak, s kész felrúgni mindent egy nőért - na jó, ez a nő nem akárki, hanem a nagy Ő, Simamoto. Merthogy 25 év után újra betoppan az életébe, s fenekestül felforgatja azt - lelki síkon. Értelmét veszti mindaz, ami addig az élet volt - a munka és a család. Azt szokták mondani, ebből nem lehet jól kijönni, s ha kicsit körülnézünk magunk körül, láthatunk is példákat rá. Murakami nem sokat csavargatja a történetet, s bár van drámai csúcspont, amikor olvassuk, még nem tudjuk, hogy az lesz az. Hadzsime fájdalmát, vívódását valahogy jobban, mélyebben megértem, mint Simamotót, aki túlontúl rejtélyes, annyira, hogy számomra motiválatlanok a cselekedetei. Na de mint jeleztem, ez egy férfikönyv.
Jól esett nekem ezt a regényt olvasni, nyilván nem a világirodalom legnagyobb remeke, de tudott nekem újat nyújtani.