Az első mangámat két hete Madtől kaptam kölcsön egy estére, Death Note a címe. Az első kötetet olvastam, mert még csak ez van meg neki. Azért kapta meg a nagymamájától, mert egy jól tanuló gyerekről szól - uram isten, milyen naivak is vagyunk mi, felnőttek. Vagy inkább ostobák.
Tétovázik a kezem a billentyűk fölött, mert nem tudom, mit is kellene róla írnom, csak azt, hogy szeretnék valamit.
Miért is olvastam el? Mert kíváncsi vagyok, mit eszik rajtuk 702, meg a kölykök, meg még egy csomóan. Tudom már? Ennyiből még nem. Tetszett nekem? Nem tudom - talán, esetleg, valamennyire. Hatott rám? Igen. Jó? Nem tudom. Érdekes? A témafelvetés igen. Elolvasom a második részt? Igen. Megnézem a filmet? Igen. Veszek mangákat a könytárba? Igen, de előtte elolvasom őket. Ezt nem.
Most kb. ennyi.
2 megjegyzés:
A Note kőkemény. A további kötetekben majd meglátod a jellem(vissza)fejlődési szálat is...
Mad hamarosan megkapja a második részt, és én vagyok a negyedik a sorban, akinek kölcsön adja! :D
Megjegyzés küldése