2008. március 1., szombat

Szorosan a japánok nyomában

Tüzet okádtam a japánokra a delfinek és a bálnák miatt - így volt, nem tagadom, és azóta sem enyhült a haragom, csak egy kis bűntudatom van azért, mert nem voltam teljesen igazságos: nem csak ők az aljasok. Az van ugyanis, hogy a derék magyarok meg mérgezik a fokozottan védett sasokat. A mindenféle sasokat! De most milyen helyzetben vagyok már - azt csak nem írhatom, hogy útálom a magyarokat! De hogy ezt a fajta viselkedést mennyire, arra nincs szó.
Ezt olvastam itt:

Magyarországon 1998 óta összesen 72 fokozottan védett és 625 védett madár esett bizonyítottan mérgezés áldozatául, összesített természetvédelmi értékük meghaladja a 77 millió forintot.
A felderített mérgezéseket minden esetben illegálisan használt növényvédő szerek okozták, amelyeket legtöbbször szándékosan raktak csaliként kihelyezett állattetemekbe, a különböző szőrmés és tollas ragadozók irtására. Mind a parlagi, mind a réti sas fokozottan védett faj, egy egyed természetvédelmi értéke egymillió forint. A Magyar Madártani Egyesület szerint a felderített esetek csak kis részét képezik a valódi pusztításnak.

Itt meg van egy grafikon, ami magáért beszél.
Itt meg szabadon engedik a mérgezett, de felgyógyult sasokat.

Szóval kedves honfitársaim felzárkóztak a japánok mögé, kár, hogy csak ilyen területen! :( És ez még rosszabb nekem, mint a delfinek és a bálnák: mert ezt nem egy sárvérű szamurájivadék csinálja, hanem Pista bácsi a szomszédból! Ez az igazán sz...r benne. :(

Nincsenek megjegyzések: