A legutóbbi jógaórán 20 perc khatu pranam után, amikor jótékonyan lelassult a légzésünk és elégedettség lett úrrá rajtunk, Józsi körbenézett és feltette a nagy kérdést: mit gondoltok, mi a boldogság? Ezektől a kérdésektől én sokkot kapok - ez kb. olyan, hogy na, mondd meg, mi az élet értelme -, és próbálok valami okosat kitaláni, de míg Józsi várakozva néz, csak addig jutok, hogy mindenki máshogy boldog. Aztán persze kiderül, hogy Józsi nem is vár igazán választ, mert miután megint körbenéz, azt mondja: Chidanand szerint akkor vagy boldog, amikor elengeded a félelmeidet. Ennyi. Nem kell különösebben sokat gondolkodnom, hogy belássam, azok a ritka pillanatok, amikor nem aggódom a gyerekeim, a családom, a barátaim, az egzisztenciám, a hazám, a környezetem, a háborúk, a globális felmelegedés stb. miatt, tényleg felhőtlenek. Akár boldognak is mondhatók. Hogy ennyi lenne a boldogság? Nem tudom, de nem is azt akarom most tisztázni, kicsi vagyok én ehhez, hanem inkább az döbbentett meg, amikor végigvettem szorongásaimat, aggódásaimat, félelmeimet, amiből egy csokornyit fentebb felsoroltam. A félelem tényleg egy alap életérzés. Félelmetes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése