Telnek postafiókjaim a hivatalos levelekkel, írnom is kellett párat, erősen gondolkodnom néhány hamarosan égetővé váló egyesületi és iskolai dolgon, de mindez semmi ahhoz képest, hogy holnapra véglegesítenem kellene egy javaslatot, amit a kiskönyvtárosaink elé terjeszthetek.
A mizéria ugyanis egyáltalán nem csökkent, a hallucinogének, porok és egyéb stimulátorok még mindig hatnak, a kiskönyvtárosok létszáma és tettvágya tovább gyarapodott. Olyannyira kaotikussá vált a helyzet, hogy a szünet előtti utolsó két napon szabadságra küldtem őket! Ezen aztán teljesen felháborodtak, s csak azzal tudtam lecsillapítani a csapatot, hogy mindannyian gondolkodunk a szünetben, holnap és holnapután tárgyalunk, 7-én, hétfőn pedig az új rendszer szerint folytatjuk a közös életünket.
Ha most arra gondolok, hogy holnap reggel fél nyolckor (amikor ma még a másik oldalamra fordultam az ágyban) a torkomnak esnek, hogy Akkor hogy is lesz, Kati néni?, hát, összerándul a gyomrom, s várom a csodát, hogy végre valamiféle rendszerbe összeálljanak az eddigi ötleteim, illetve szülessenek újak, lehetőleg olyanok, amikkel a kiskönyvtárosok is meg lesznek elégedve. Meg azért abban is reménykedem, hogy ők kreatívabbak nálam.
Hát akkor ébresztő, vége a karácsonynak, vége a barcelonai álmodozásnak, itt van 2008 és illene okosnak lenni! Na, most azonnal muszáj innom egy bögre gőzölgő forralt bort...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése