2007. december 8., szombat

Barcelona - most!

Megyek Barcelonába. Barcelonába megyek. Szerdán megyek Barcelonába. Szerdán Barcelonába megyek. Megyek szerdán Barcelonába. Barcelonába megyek szerdán. Szoktatom magam, próbálom felfogni. Nem majd megyek, nem egyszer valamikor, ha több pénzünk lesz, ha nőnek a gyerekek, ha ez, ha az, majd akkor. Nem. Pénzünk nem lesz több, ez már látszik, a gyerekek ahogy nőnek, nő velük együtt a gond is, az évek pedig szaladnak - nincs mire várni. Márai azt írta, só és bors között, azaz az ember negyvenes éveiben megváltoznak a dolgok. Tényleg így van. A most van, már nincs helye a majdnak, a majd egyszernek, a majd legközelebbnek, mert elfut az élet. Már nem tervezni, álmodozni, hanem megvalósítani kell(ene). És ahogy nem mentem el Dublinba, nem mentem el Amszterdamba, hogy majd elmegyünk együtt a családdal, és sohasem mentünk el, úgy most nem hagyom ki Barcelonát.
És még be kellene szerezni A semmit, mert Anima szerint azt Barcelonában az igazi olvasni, bár egyáltalán nem biztos, hogy lesz időm olvasni, mert kétségbeejtően sok mindent kellene megnézni és megélni ez alatt a három nap alatt, s javarészt a térképet fogom böngészni és megőrülök, hogy még ezt sem láttam meg azt sem, végül fel fogom adni és csak mászkálni fogok és bámészkodni. És téli tengert nézni, mert még úgysem láttam télen tengert. Szóval szerdán megyek Barcelonába. :)

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez komoly?!? :) És csak ilyen hirtelen?
Ha megjössz, kölcsönadom neked A semmit. De megvan Daninak és 702-nek is... :)

csbk írta...

Komoly, és tényleg nagyon hirtelen! :) A semmit feltétlenül elolvasom, köszönöm! De lehet, hogy meg is veszem, mert számomra garancia, hogy nektek tetszik! ;)

Névtelen írta...

Jó utat holnap! :)

csbk írta...

Köszönöm, az volt! :) Részletekkel a későbbiekben mindenképpen szolgálok. Sütöttél már kenyeret?

Névtelen írta...

Á, reménytelen vagyok! Viszont egy nagy adag mézeskalácsot azért összekapartam valahogyan, még utolsó erőimmel - aztán az ünnepekre menthetetlenül lebetegedtem... Első napján feküdtem egész nap. Még szerencse, hogy otthon, Somogyban - így azért enni volt mit, mert anyukám talpon maradt. A család összes többi tagja leesett a lábáról. Ki szó szerint (mert apukámnak kiment a bokája a jégen), ki átvitt értelemben, mert én és a lányom valamit összeszedtünk. Én még mindig hörgök, és nem a karácsonyi beiglimérgezéstől... :(

csbk írta...

Upsz, ez nem hangzott valami jól!Lehet, hogy ti már elkaptátok azt az influenzát, ami állítólag hamarosan járványt fog okozni. :( Remélem, hamarosan teljesen felgyógyultok! Látod, én meg mézeskalácsot nem sütöttem, mert nekem mindig olyan kemény lesz, hogy egyedül én vagyok képes megenni a családból, és magamnak már csak nem sütök!