2007. október 15., hétfő

Annyi minden...

Annyi minden történt mostanában... Nem csak az eltelt pár napban, pár hónapban, hanem kb. egy évben, tavaly szeptember óta. Még a nyáron sem volt lazább időszak. Na mindegy, most ne merengjek a múltba, elég csak az elmúlt napokra visszanézni.
Szekszárd. M-mel nagyon jól éreztük magunkat, még szombaton is koktéloztunk, amikor már várt a gyümölcsleves az iskolában. :) Viszont egy csomó dolog nem esett jól, ami már a konferenciával kapcsolatos. Pl. nem igazán szeretem, ha egy konferenciakötetnek nincs tartalomjegyzéke, nincs ISBN száma, a lábjegyzetek számozása elkezdődik az első oldalon, s véget ér az utolsón. Azt meg végképp nem szeretem, ha valaki több bekezdést idéz egy korábbi cikkemből, s elfelejt hivatkozni rám - ezt nagyon nehezen tolerálom. Mint ahogyan azt is, amikor a saját hangjától megittasult előadó képtelen betartani a számára kiszabott időt, a levezetőelnök meg nem mer rászólni. És azt sem szeretem, hogy el sem olvasták a szervezők az absztraktokat, mert ha megtették volna, rájöttek volna, hogy van legalább négy olyan IKT-s előadás, amit illett volna egy szekcióba rakni - úgy mégis. Na, egy szuszra ennyi talán elég is. Viszont! Finom borokat kóstoltattak velünk (5 félét), s akik szeretik a borokat, azok nagyon örültek neki. Sőt, ment a bordaléneklés is! :) És a kollégák nagyon kedvesek voltak, saját kezűleg sütöttek nekünk pogácsát és muffint, főztek teát és kávét, írtak fel a táblákra szép idézeteket. Ez tényleg kedves volt. És a város továbbra is bájos, a szobrok sem nőttek meg, de nem baj, mert ettől olyan igazi szekszárdiak. Éljen Háry János lovasszobra!
A Xavér koncertről majd holnap írok, most még túl friss az élmény.

Nincsenek megjegyzések: