De Mello

Délelőtt pakolás közben kezembe akadt az Esztitől kapott könyvecske. Nem igazán tudom, miért kaptam, Eszti szerint jó voltam hozzá, de szerintem csak annyira, mint bárki máshoz, aki segítségért fordul hozzám. Na mindegy, nem akartam megbántani, végülis jó, ha jónak hiszik az embert - gyarlóság, hiúság, tudom is én...
Nos, azért is fogadtam el, mert de Mellótól már van egy könyvecském, A csend szava : egy perc bölcsesség, amit szeretek. Pedig fenntartással fogadtam, mert ez a pasi egy jezsuita szerzetes volt, és hát ez nálam nem túl jó ajánlólevél. De aztán kiderült, hogy Indiában élt, s elég sajátosan ötvözte a keresztény gondolatokat a keleti formával (pl. Mester és tanítványok párbeszéde), s így egy kicsit Lin-csis lett az egész, pedig ugye elvileg nincs sok közük egymáshoz - mégis.
Ennek a könyvnek Szárnyalás a címe, s amikor pakolás közben belelapoztam, valami eszement jót találtam, amit most idézni szerettem volna, de nincs meg! Ahogy ismerem magam, a vége felé kellene lennie, mert általában a végéről kezdek olvasni, sokszor még regényt is (ami ugye végzetes is lehet a sztorira nézve). Nos, nem találtam meg, úgyhogy most rendesen végig kell olvasnom, hogy meglegyen. De addig tuti, hogy újabb kincsekre akadok benne!