2007. szeptember 26., szerda

Csapkodó hullámok a diliházban

Hívjuk a könyvtárat egyszerűen diliháznak, ahol egész nap csapkodtak a fejünk fölött a hullámok. De most csak a szépre és jóra akarok emlékezni, arra, hogy a másodikos babucik mennyire örültek a könyvjelzőknek, hogy beérkeztek az első meseillusztrációk, hogy Em megjelent, s bár halványabb volt a szokottnál, mégis katonás rendet tartott a gépezők, kártyázók, Guinness-ezők között, és megírta A lusta sárkányt is! :) Jesszus, ennyi volt a jó a százezer mai dologból? Vagy csak most vagyok extra fáradt? Végülis este fél 8-kor értem haza a szülői értekezletről, meg hidegfront is van. Lehet, hogy holnapra átértékelem a mai dolgokat? Lehet, hogy holnap örülni fogok a hallgatóknak, a kollégáknak, a főnöknek, a leltárnak, a Népmese Napnak, a rekordoknak, a konferenciának? Lehet?

2 megjegyzés:

702 írta...

Nincs kizárva; tudod - az emlékeket az idő megszépíti. Nem biztos, hogy már egy nap is, de lehet. :)

csbk írta...

Köszönöm, tényleg nem egy nap... :(