csbk

Gyerekségek... népszerű japán fametszetek

2012-02-09T13:05:00.000+01:00

Sokáig nem értettem, hogy miért találom mindig más-más helyen a Japán fametszeteket (Bp. : Corvina, 1994) az olvasóteremben. Eleve azt sem értettem, hogy miért lapozgatják olyan sokan olyan sokat, de hát mégiscsak örömteli, hogy más kultúra iránt is érdeklődnek a gyerekek. Nos, pontosan ugyanazért dugdossák hol ide, hol oda, amiért a 8.-os biológiakönyveket. A könyv már magától kinyílik Harunobu Suzuki 1770 körül keletkezett yoko-e shunga nyomatánál. De legalább művészi az ábrázolás!

Gyerekségek... a kívánságfüzet finomságai

2012-01-25T14:04:00.000+01:00

Biztosan említettem már a kívánságfüzetet - ide írják a gyerekek, hogy milyen könyveket, filmeket szeretnének a könyvtárba. Na meg még mást is, és ezeken nagyon jókat derülök. Nincs belőle sok, mert általában szabálykövetők a mi gyerekeink, de azért vannak lázadók, íme (eredeti helyesírással):
- szeretném kérni a semmit!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Kérem szépen az idő utazást!!!!!!
- szeretnék találkozni jézussal és istennell!

Gyerekségek... könyv vagy eKönyv, ez itt a kérdés

2012-01-18T14:05:00.000+01:00

- Nekem bejön a könyvek illata

- Szeretem érezni, hogy súlya van a könyvnek.

- Ez egészen más érzés!

Különleges a helyzet, ötödikesek nekem bizonygatják egymás szavába vágva, hogy a könyv, az igazi, a papír könyv mennyivel jobb, mint az eBook, amit venni szeretnék a könyvtárnak. Még a végén lebeszélnek róla! :)

Gyerekségek... Magasságok

2012-01-17T11:12:00.002+01:00

Tél van, sötét van, neonfény mellett élünk, ugyanakkor persze takarékoskodunk, azaz amikor esetleg nincs senki valamelyik teremben, akkor leoltjuk a lámpákat, amikor jönnek a gyerekek, akkor meg föl. Legalábbis ha éppen oda tudok rá figyelni, ha meg nem, s látom, hogy a sötétben matatnak, akkor odaszólok, hogy: Kapcsold fel a villanyt!
A múltkor erre a felszólításra az egyik kislány csak nézett rám, határozottan riadtan. Ettől én is megrémültem, hogy ugyan mi válthatta ki belőle ezt a reakciót, gyorsan odamentem, s megkérdeztem, hogy mi a baj. Erre ő könnyes szemekkel:
- Nem érek fel odáig!
Ó istenem, hogy én mekkora egy tök (mással is behelyettesíthető) vagyok!

Gyerekségek... Hogy van?

2012-01-09T21:37:00.000+01:00

Hogy van? - szegezi nekem a kérdést majd minden nap B. Meg is lepett vele az elején rendesen. A válaszom természetesen a Köszönöm, jól vagy éppen a Remekül. Hm, hol is tanultuk ezeket a frázisokat? Csak nem angolórán? Debizony. B. ugyanis kétnyelvű gyerkőc, apa csak angolul, anya csak magyarul beszél vele. Igaz, ez gyakran okoz nála megértési problémákat, de legalább valaki érdeklődik az én hogylétem felől, s még ha csak formális is, akkor is jól esik.

Gyerekségek... ami tökéletes,

2011-12-06T11:06:00.001+01:00

az tökéletes. Annyira jó volt tegnap délután, amikor még a tanulói netbookokat nem kellett visszaadnunk. A hetedikesek a házi feladatukat csinálták, mindegyik előtt füzet, tankönyv és netbook. Így gömbölyű.

Gyerekségek... élő költő?

2011-09-13T15:26:00.000+02:00

Srácok elmélyülten tanulmányozzák a faliújságot.
- Te, jön a könyvtárba Lackfi János, a költő! - olvassa az egyik. Mire a másik: - Az még él?

Gyerekségek... babzsák bajok

2011-05-16T19:16:00.003+02:00

Ki gondolná, hogy a fiúgyerekeknek micsoda csábítás a babzsákfotel! Lehet pl. bokszzsáknak használni, nekifutásból ráugrani, istenien dobálni... És amikor kiszakad, s potyognak a fehér golyócskák, akkor aztán lehet ma született bárányként csodálkozni, kezeket széttárni, értetlenkedni... És a poén az, hogy őszinték, tényleg nem értik, mi a gond, hiszen azok a fránya babzsákfotelek pontosan ezekre a legalkalmasabbak!

Gyerekségek... még hogy olvasósarok!

2011-04-27T11:10:00.003+02:00

Ha valaki azt hinné, hogy a drága gyermekek csöndesen olvasgatnak az új babzsákfotelekben az újonnan kialakított olvasósarokban, hát nagyon téved. Új nevet kap, nevezzük inkább trécselősaroknak! De annak nagyon szuper, az előbbi szünetben éppen kilencen tanyáztak a négy babzsákfotelen és csiviteltek folyamatosan - de hát jól is van így, nem győzzük hangsúlyozni, hogy a könyvtár közösségi tér is, az pedig - mint már eddig is éltük és tapasztaltuk - csendben nem igazán működik.

Lesz szőnyeg is hamarosan, hosszú szálú, piros, már kinéztem, csak meg kell szervezni a szállítását, aztán hozom a fényképezőgépem és megörökítem az új trécselősarkunkat!

Gyerekségek... babzsákfotelek

2011-04-19T14:00:00.003+02:00

Réges régi vágyunk teljesült: lett két nagy és két kicsi babzsákfotelünk, ergo olvasósarkunk a könyvtárban! Mindez persze pályázati pénzből, mert amúgy várhattunk volna még tíz évet...

Amint lesz fényképezőgépem, meg is örökítem, most egyelőre csak imigyen tudok beszámolni arról, hogy a kölykök - fiúk, lányok - hogyan vették őket a birtokukba.

A nagyja kisajátító, beülnek/fekszenek a nagy fotelekbe, s a lábukat a kicsikre teszik - mondjuk én is így csinálnám, megértem őket. A kisebbek összeülnek hatan, heten, egymás hegyén hátán csivitelnek, mert ők még így érzik jól magukat. Aztán vannak, akik végigpróbálják, hogy melyik a legkényelmesebb, majd bevackolódnak, de olyan is van, aki belezuttyan, aztán gyorsan kikászálódik és átül a megszokott iskolaszékre... Tényleg látni kellene.

Nem teljes azonban még a sarok, van pénzünk szőnyegre is, na de erről most vita folyik. Egyes kislányok szerint "hosszú szőrű" szőnyeg kellene, míg mások a bambuszszőnyegre esküsznek, és persze érvelnek, hogy melyiket könnyebb takarítani - az anyukájuk szerint. Én meg rongyszőnyegre gondoltam, de lassan be kell látnom, hogy az sem jó. Láttam műfüvet is egészen olcsón, olyan, mint amilyen a mini golfpályákon van, csak sajnos szerintem pillanatok alatt tönkremenne... Szóval nagy gondban vagyunk szőnyegileg, de a babzsákfotelek egyértelműen szuperek.

Gyerekségek... kölcsönkönyvek - nekem

2011-03-01T08:40:00.002+01:00

Az éjjeliszekrényemen rendületlenül gyűlnek az olvasnivalók, időnként furdal a lelkiismeret, hogy az új élmények helyett egy ideje visszatértem a már éppen százhuszonötödszörre olvasott klasszikusokhoz, most éppen a Büszkeség és balítélethez. De ennek vége, mert kölcsönkaptam A Szent Johanna gimit az ötödikes Sárától, valamint a Fairy oak Grisan kapitány és a szerelem c. részét a hetedikes Dóritól - bocs, Mr. Darcy, majd folytatlak, de nem várathatom meg a lányokat!

Gyerekségek... Kati néni birodalma

2011-02-01T09:05:00.003+01:00

Visszajáró gimiseim egyikének kedvenc elfoglaltsága, amikor benéz hozzám, hogy ráírja egy post-it-re: Kati néni birodalma, és az ajtó belső oldalára, a kilincs fölé ragasztja. A kicsik (az általános iskolások) aztán habitusuktól függően reagálnak rá: Hoppá, ez meg mi, nézd már... A múltkorában aztán egy kislány, miután elolvasta, döbbenten nézett rám: Ez nem a könyvek birodalma?

Gyerekségek... a szép gyűrű

2011-01-26T07:34:00.003+01:00

A gyerekek hihetetlenek. Kölcsönzés közben az egyik kislány átnyúl az asztal fölött, harmadikos, és megfogja a bal kezemet. Egy kicsit értetlen vagyok, azért ez nem megszokott. Én ránézek, ő pedig elbűvölve a kezemre: De szép gyűrűd van, Kati néni! Pillanatokon belül bal kezem az asztal közepén és vagy öt kislány nézi, tapogatja csillogó szemekkel a piros köves eljegyzési gyűrűmet.

Gyerekségek... hallgatóságok

2011-01-24T13:12:00.002+01:00

Hosszadalmas bevezetőt akartam írni, de úgyis értitek, mire gondolok, úgyhogy a sztori minimálban: tankönyveket kölcsönzött a könyvtárból egy MA-s, tanítási gyakorlatát a mi iskolánkban teljesítő fiatalember. Állott bagószag lengte körül, olyannyira, hogy ki kellett utána szellőztetnem. Ennyi.

Gyerekségek... Varró Dani esete a leendő tanító nénivel

2011-01-19T13:29:00.003+01:00

Igazából nem is gyerekség, hanem hallgatóság, ráadásul főiskolai - tanítóképzős - hallgatóság, de az úgy/így elég furán hangzana.

Nos, történt, hogy az egyik kedves és rokonszenves, rendszeres könyvtárhasználó főiskolai hallgatónk hozott vissza egy könyvet. Kértem, hogy várjon egy pillanatot, majd amikor a Küldésre kattintottam a levélírás végén, megosztottam vele az infót: ha minden jól megy, Varró Dani jön hozzánk. Udvarias mosoly, majd szabadkozás: bocsi, de nincs igazán képben. Egy pár másodpercig csendben méregettük egymást, nem tudom, ő mire gondolt, én azon erölködtem, hogy szalonképesen adjam a tudtára, hogy ez bizony hiba. Végül csak sorolgattam, hogy Túl a Maszat hegyen, meg Szívdesszert, ő meg hogy rémlik, mintha lehetett volna választani órán, hogy Lázár Ervin vagy - mintha - Varró Dani, de nem biztos.

Hát, legalább Lázár Ervin megvan.

Szövegértés?

2010-11-28T17:16:00.004+01:00

Olyanok történnek néha az ember lányával, amelyek megingatják a világ rendjébe vetett hitét. Így jártam pénteken, amikor busszal jöttem haza. Nem szeretek buszozni, akkor szánom rá magam, ha nagyon muszáj. Annak rendje és módja szerint jeleztem ezen a bizonyos péntek délutánon, majd amikor kinyitotta a sofőr az ajtót, foghegyről odaszólt nekem, hogy máskor ne a vészjelzőt nyomjam meg, ha le akarok szállni. Egy fél másodperc alatt lepergett előttem az életem, legalábbis az a része, ahogyan végigközlekedtem egyedül európa néhány nagyvárosát - pusztán a feliratokra hagyatkozva. Az nem lehet, hogy itt, a saját városomban, a saját buszjáratomom ilyen hibát követek el! Bénult döbbenetemet tett követte, s megkönnyebbülve, ugyanakkor megrendülve olvastam a korláton a kis piros jelzőgomb fölé függőlegesen írt szöveget: Leszállásjelző. És még egyszer, hogy biztos legyen: Leszállásjelző.

Akkor most már miben bízhat meg az ember lánya?

Gyerekségek...Dundika

2010-11-19T11:12:00.003+01:00

Kislányok elmélyülten válogatnak a kézműves füzetek polcánál, közben beszélgetnek:

- Te, én már azt is tudom, kik vannak a csapatokban!

- Na kik?

- Az a széparcú, a Dundika van a liláknál...

Miről beszélnek ezek a gyerekek? Kis faggatózás, és már fel vagyok világosodva: Ezek megőrültek c. tévéműsor az, ami most a kedvencünk. Este meg kell néznem, ez a feladatom.

Na és akkor és megint elgondolkodtam: ha már most sokszor nem értem, a gyerekek miről beszélnek, akkor mi lesz velem 60-65 éves koromban? Merthogy nekem - fellengzős igéretek ide vagy oda - 65 éves koromig kell dolgoznom, gyerekek között. Érdekes lesz.

Gyerekségek... ördögfiókák

2010-10-07T09:48:00.003+02:00

Lehet, hogy úgy tűnik az eddigiekből, hogy ide csuda jó gyerekek járnak, érző lelkű kis zsenik. Na igen, meg a minden bizonnyal szintén érző lelkű ördögfiókák. Minden évben kitör némelyiken a dili, és elkezdi összekeverni a könyveket, a betűjeleket, eltünteti a sakkfigurákat... Most éppen ez zajlik, elismerem, egy kicsit zaklatott vagyok miatta, de se kedvem, se időm nincs őrködni. Abban bízom, miközben visszapakolok, keresgélek, hogy majdcsak ráun a drága gyermek. De ha a kezeim közé kerülne, főleg egy hajtós nap végén, hát...

Gyerekségek... Göncz Árpád

2010-10-06T13:50:00.003+02:00

Az előbb raktam vissza a polcra Tolkientől A szilmarilokat, és eszembe jutott M., aki legutóbb kölcsönözte. Kérdeztem tőle akkor, hogy olvasta-e már A gyűrűk urát, mert... - de itt közbevágott, hogy Igen, ez az előzménye, és ő A hobbitot már olvasta.
Képzeld, A hobbitnak van másik fordítása is - folytattam volna az okítást, de megint közbevágott: Igen, A babó és Göncz Árpád fordította.
M. negyedikes - megadom magam.

Gyerekségek... románc

2010-10-06T11:05:00.002+02:00

Igazán szívet melengető: egy románc bontakozik a könyvtárban. Ők amúgy is könyvtárba járó gyerekek, de most rekordot döntenek. Tanítás előtt, után és minden szünetben itt találkoznak, megbeszélik, ki miből írt, felelt, a kislány kikérdezi a Walesi bárdokat a fiútól, az előbb meg együtt válogatták vissza a másodkártyákat. Mindez annyira ártatlan, annyira kedves, hogy tényleg meghatódom tőlük.

Gyerekségek... Lúdas Matyi nyomában

2010-09-23T11:06:00.003+02:00

Az immár negyedikes B. szünetben azzal szórakozik, hogy mindent és mindenkit megmér. Van egy kis madzagdarab nála, s azt illesztgeti archoz, asztalhoz, könyvköz, Kati nénihez, mindenhová. Csak rákérdezek, mi jött így rá. Mire ő: a Lúdas Matyiból elővettem a méregetős ötletet.

5x5 szó az olvasásról

2010-09-21T08:28:00.004+02:00

Valahogy eddig elkerülte a figyelmemet a kórházi látogatások, lektorálások, munkahelyi busongások közepette, pedig jó!

Arról van szó tehát, hogy a Könyvtárosházán Buzai Csaba azt kérdezi, hogy melyik az az 5 szó, ami a következő 5 szóról az eszünkbe jut. Mivel a 5-ös a kedvenc számom (igazából az 55), főleg válaszolnom kell - asszociatíve. :)

1. olvasás: este, pihenés, idő, kötelezettség, élvezet

2. kortárs magyar irodalom: gyermekirodalom, problémák, lemaradás, élmény, színvonal

3. e-könyv: praktikum, jövő, pénz, bizonytalanság, szemüveg

4. könyves blogok: közösség, erő, gondolatok, stílus, elkötelezettség

5. könyvtár: otthon, idegbaj, munka, por, légkör

Akiknek kíváncsi lennék még a véleményére: Anima, HSD, Trinity, Élet és könyvtár és psztrnk, de ő már a maga stílusában megírta

Gyerekségek... csak kékbe

2010-09-09T13:57:00.001+02:00

Harmadikos kissrác elmélyülten válogat az őrjegyek között. Rám néz, és közli, hogy ugyanazt viszi, amit tegnap. Melyik az? - kérdezem. Erre ő: A piros 5-ös, csak kékbe.

Gyerekségek... 101 könyv

2010-09-06T17:28:00.003+02:00

101 könyvet kölcsönöztek ma a gyerekek - ma nyitottunk ki ugyanis rendesen, azaz a gyerekek mától vették a birtokukba ismét a könyvtárat. A 101 könyvet 67 gyerkőc vitte, rajtuk kívül és velük együtt még ki tudja mennyi használta helyben a könyvtár minden egyes négyzetméterét. Egy kicsit kimerültem, de! Délután jött a segítség, az egyik legkedvesebb tavalyi kiskönyvtárosom kukkantott be, s vette át a kölcsönzést - nagyon hálás vagyok neki, mert én rendesen kikészültem.

A nyáresték új sztárjai

2010-08-26T14:34:00.002+02:00

Az idei nyár más volt, mint a korábbiak. A nyáresték ugyanolyan kellemesen teltek, baráti sütögetésre, meghitt, hangulatos beszélgetésre csábítottak, s mi ki is tettük magunkért, hogy mindenki jól érezze magát. Hol grill, hogy bogrács, sőt, legújabban már tárcsa segítette e célunk elérését, hozzá jóféle innivalók, lobogó mécsesek, fáklyák, ahogy kell - szerintem nem is ment rosszul a dolog. De - mint kiderült - mehet még jobban! Idén akkora támogatást kaptunk, amekkorára igazán nem számíthattunk. A 2010-es nyáresték sztárjai ugyanis a sünik lettek. Egyáltalán nem zavartatva magukat a csodálók hadától, fél 10 tájban a különböző korú és ebből fakadóan különböző méretű sünik rendesen megjelentek, valóságos sünsereg, s megkezdték szokásos éjszakai körjáratukat, végig a tuják mögött, aztán a "kisház" fala mellett, néhány kört a biztonság kedvéért a garázsban is megtéve, kis lábaikat szaporán szedve - igazán helyesek. Mindezt persze annak "köszönhetjük", hogy Daróc vigyázó szemei, de főleg vigyázó szimatoló orra, élesre helyezett fülei nem őrzik a kertet, hogy oda aztán más élőlény kutyafenségén és az elkerülhetetlen kétlábúakon kívül be ne juthasson. A süniket nézve nem tudok nem rá gondolni.

Jó kenyér receptje

2010-08-21T20:35:00.005+02:00

Nos, elégedett vagyok, finom lett az ünnepi kenyerem - mi több, a család szerint is ehető. Leközelebb egy kicsivel kevesebb mézet teszek bele, nem kell egy evő-, elég egy teáskanálnyi. Nos, ha valaki kedvet kapna, a hozzávalók (kenyérsütő géphez) 1 kg-os kis kenyérkéhez:

összesen 60 dkg lisztféle, ebből 20 dkg graham liszt, 3 evőkanál búzadara, a többi fehér liszt
3,5 dl víz
10 ml só
30 ml tejpor (vagy kávékrémpor, vagy a víz helyett tej)
1 teáskanál méz
5 dkg puha vaj
5 ml szárított élesztő

Elkészítés: A kelesztőedénybe mindig a folyadék kerül először, aztán az előre összekevert lisztek, s a többi a tetejére. A teljes kiörlésű programmal kb 3,5 óra alatt sül meg. Hát ennyi.

Új kenyér augusztus 20-ra

2010-08-20T16:36:00.004+02:00

Augusztus 20-át kenyérsütéssel ünneplem. Mivel már jó ideje nem vettem elő a kenyérsütő gépemet, joggal írhatom, hogy ez most új kenyér lesz. Azért is, mert ezúttal nem lenmagos kenyeret sütök, ami az eddigi legtutibb kenyérreceptem, s nyugodt szívvel ajánlottam Animának is, aki szerintem azóta sem sütötte meg, bár most éppenséggel ő is meghetné, hanem egy új kreálmány, teljesen saját, és hát ebből következik, hogy akármi kisülhet belőle - persze csak képletesen, mert remélem, mégiscsak kenyér fog kisülni. Majd beszámolok róla, s ha ehető, a receptjét is megírom.

Verebek - én 1:1

2010-08-02T19:59:00.005+02:00

A napraforgómagokért folytatott ádáz csatánkban ma sikerült kiegyenlítenem a verebekkel szemben: rachel hálót kötöztem az amúgy már jócskán megdézsmált napraforgófejekre. Igazság szerint éppen azért vetettem az idén napraforgót, hogy télre legyen eledele a madaraknak. Mondom, télre, de hát nem bírják kivárni a kis mohók!

Szegény napraforgók amúgy is elég lepusztultan néznek ki. A július 3-i jégverés kicsipkézte a levelekeit, amelyek azóta már kezdenek leszáradni, lógatják a fejüket, ráadásul most rájuk kerültek a piros védőhálók... Pedig szépek voltak ám:

Gyerekségek a könyvtárban

2010-06-02T15:28:00.003+02:00

Régebbi a történet, de most jutott eszembe, amikor írtam postot a blogra.

Amikor jönnek a babák (másodikosok) ismerkedni a könyvtárral, először megbeszéljük, hogy mit és hogyan... többek között, hogy nem szabad összefirkálni a könyveket. Rendesen ezek után a kis tatár horda beszabadul a könyvek közé, s - amúgy nagy örömünkre - végigtaperol minden egyes könyvet, belenéz, ide rak, oda rak, stb. stb. Történt, hogy az egyik kislány felháborodottan hozta Bosnyák Viktória Elek, merre keresselek? című könyvét: Nézd, Kati néni, összefirkálták a rossz gyerekek! Nos, ez éppen egy dedikált példány volt.

Gyerekségek a könyvtárban

2010-05-14T08:22:00.003+02:00

A gyerekek imádják a kölcsönzést, magát a tevékenységet, a folyamatot. De legjobban ők szeretnek/szeretnének kölcsönözni. Azt hiszem, a dátumpecsét az, ami elvarázsolja őket, meg persze a fontoskodás. Mindig van pár kölcsönzős gyerekem, és elég hosszú a várólista, mert csak hetediktől engedem őket önállóan ügyködni. Tegnap arról beszélgettünk, hogy - szerintem - milyen jó lesz majd az elektronikus kölcsönzés. Hogy csak egy prütty ide, prütty oda, és már kész is. Hát nem lelkesedtek. Olyan, mint a boltban? És nem is kell pecsételni? És aláírni sem? - kérdezték. Hálistennek! - gondoltam én, de mivel láthatóan csalódottak voltak, már nem mondtam ki. Lehet, hogy tényleg személytelenebb a dolog, nem mondom majd, hogy a dátum mellé írd alá légyszíves a neved, meg hogy de szépen írsz, de a többi része, a másodkártyák, a tasakok visszasorolgatása, stb. egyáltalán nem fog hiányozni - már ha eljutunk addig valamikor.

Ja, a 4.c most kezdi a Tüskevárat!

Gyerekségek a könyvtárban

2010-05-09T09:39:00.003+02:00

Azt hiszem, már írtam Daniról és Ádámról, akik azóta harmadikosok lettek, s egy jó kis fiúcsapat tagjai. Ezek a vagány kiskölykök ugyanis abban versenyeznek, hogy ki olvas többet, s ha valaki olvas valamit, akkor a többi is sürgősen követni akarja.

A mostani őrületet Marci kezdte. Marci ugyanis a csúcsolvasó, aki többször végigolvasta a teljes HP-t, a hozzá tartozó Roxfort titkaival és más járulékos szakirodalommal. Úgy láttam azonban, csak kering a HP körül, nem tud elszakadni tőle. Ezért aztán a kezébe adtam a Mágusiskola első kötetét, s onnantól naponta vitte az újabb részeket - azóta már a végére is ért nyolc (vagy kilenc?) részes sorozatnak. A többiek ezt nem hagyhatták, most Ákossal kiegészülve egymás kezéből kapkodják ki a könyveket.

A Ruminikre fogom ezután ráállítani őket, utána pedig a Szeptimusz sorozaton gondolkodom, de ahhoz el kellene olvasnom legalább az első kötetet (Mágia), hogy nyugodtan adjam a kezükbe. Majd a nyári szünetben, hiszen mindjárt itt a tanév vége!!!

Gyerekségek a könyvtárban

2010-05-04T13:44:00.004+02:00

A gyerekek teljesen rázizzentek a Facebookra, azon belül a FarmVille, az Island Paradise és a Happy Aquarium a lemenőbb, eddig ma délután (is) minden gépen ezekkel vannak el főleg a negyedikesek és az ötödikesek. Nincs is velük semmi bajom, sőt, mivel én is farmer vagyok, nem egyszer cserélünk eszmét és persze tapasztalatot. Mivel még elég kezdők, hm, az az igazság, hogy villogni szoktam előttük a tudásommal és olykor a farmommal (de ez csak a legjobbaknak jár, küzdenek is érte rendesen). Azt is látom, hogy - legalábbis a könyvtárban - másra nemigen használják a Facebookot, úgyhogy az üzeneteim (gyakkonyvtar) sem biztos, hogy ennél a korosztálynál célhoz érnek.

Tegnap óta...

2010-04-27T17:19:00.002+02:00

... újra biciklivel járok, és nem vagyok elégedett magammal. Egyáltalán nem. Nagyon rossz időket megyek, ma reggel pl. 25 perc alatt értem a suliba, igaz, sorompóval együtt, de ez így nem versenyképes az autó 6-8 percével szemben. Még szoknom kell a közlekedést is, kell egy kis idő, hogy toleráljam a biciklistársak és a közlekedésszervezők hülyeségeit. És a bringa sincs tejesen jó műszaki állapotban, mióta a szántóföldeken jártam vele. Lehet, hogy rendesebben ki kellett volna vakarnom a sárból. Száz szónak is egy a vége, fejlődnöm kell!

Nagy kaland

2010-04-18T09:48:00.002+02:00

Nagy kalandra készülök: holnap és holnapután országot járok - vonattal. Ez a tény némi szorongással tölt el, mert ha nem érem el a csatlakozást, mert késik, mert sztrájkolnak, stb. akkor aztán borul minden.

Szóval két napra átteszem a székhelyem Nyíregyházára és Miskolcra, nem viszek laptopot, nincs csodakütyüm, tehát el leszek vágva a virtuális világomtól, a blogjaimtól, a farmomtól, a leveleimtől, a hírforrásaimtól... Hm, valahol géphez kell könyörögnöm magamat, nincs mese.

Éljen és virágozzék

2010-04-14T08:16:00.001+02:00

Teljesen friss élmény, magyartanár kolléga a következő szavakat intézte hozzám pár percel ezelőtt, s azóta sem térem magamhoz:

Éljen és virágozzék minden könyvtáros, de különösen a hajnali fél 8 óra áldozatosan dolgozó iskola könyvtárosok!

Na, hát éljenek/éljünk és virágozzunk, merthogy ma van a könyvtárosok világnapja! :)

Első biciklizés

2010-04-08T16:27:00.004+02:00

Na, az volt tegnap, ha teljesen hű akarok lenni a valósághoz, de az élvezeti biciklizés, azaz biciklizés a biciklizés kedvéért egy jó órát, na az volt ma. Tegnap csak a boltba mentem, a szél is fújt erősen, nem esett annyira jól, mint ma, amikor megrészegülve a szép időtől és kis piros bringámtól bejártam a környéket, s még a földutakra is kimerészkedtem, aminek az lett az eredénye, hogy majdnem beleragadtam a sárba, úgy kellett egy faággal kipiszkálnom a sárcsomókat a sárhányóból, hogy forogni tudjon a kerék. Mindezt két kiló krumplival és fél kiló túróval a kosárkámban, mert azért a boltba is beurgottam, meg a fényképezőgéppel és a távcsővel a nyakamban, mert mindig akkor vannak látnivalók, amikor nincsenek nálam. Most nem voltak, viszont végig cipeltem őket. Jó volt!

Orosháza szubjektív

2010-03-31T08:19:00.008+02:00

Megígértem (magamnak), hogy amíg nem számolok be Orosházáról - Olvasás 2010-ben -, addig nem írok másról. Csakhogy lassan két hete jártunk ott, s még a végén elfelejtem, hogy miről is akartam abszolút szubjektíve írni, merthogy objektíve oross már azon melegében megtette.

Vágytam Orosházára, mert

- orossal utazni jó,

- kívácsi voltam bcs-re és a könyvtárára,

- érdekeltek az előadások,

- na és végre egy olyan rendezvény, ahol nincs más dolgom, mint kényelmesen megfigyelni.

Ennek megfelelően nem ért csalódás, mert orossal tényleg jó utazni, főleg, ha nem tudjuk, hová is megyünk pontosan, bcs ránézésre is szimpatikus, csakúgy mint a könyvtára, az előadások - erről majd később, azt meg tényleg kifejezetten élveztem, hogy nem kellett stresszelnem sem szervezői, sem előadói szerep miatt.

A világot nem lehet megváltani egy szép márciusi napon az orosházi könyvtárban, nyilván nem is ezt várjuk egy-egy előadótól, beszélgetéstől, Kamarás István azonban tényleg csak a felszínen mozgott, ide kapott, oda kapott, egy kis vallásszociológia, egy kis Harry Potter jelenség, atomizált társadalom, könyvtáretika, alternatív vallásosság, mindez persze élvezetesen, mert rutinos előadóról volt szó. Aztán elértünk az ovasásnépszerűsítő ötletekhez, kampányokhoz - a könyvelvesztés apropóján összehívott programból nehéz lett volna kihagyni -, amelyekről az előadó kijelentette, hogy lényegében nem sokat érnek. Ez így icipicit kínos lett volna, ha nem tudnánk, hogy van igazsága, és hogy tényleg nincs nagy trükk. Hangsúlyozta, hogy fel kell menteni a könyvtárat és az iskolát a csodáktól, felesleges a bűntudat. Ez számomra kulcsmondat volt, sőt, kifejezetten jól esett, mert igen, szeretünk önostorozni, s néha ugyan halkan megjegyezzük, hogy elég nehéz szemben úszni az árral, meg aztán a régi - szépirodalom, nyomtatott könyv - olvasási formák véglegesen elveszni látszanak, s kár megfeszülve eröltetni, ami nem megy, mégis magunkban keressük a hibát, s elfogadjuk, hogy a társadalom - vagy nevezzük aminek akarjuk - bennünket hibáztat. Feladni persze nem kell azokat az értékeket, amikben hiszünk, csak egy kicsit alkalmazkodni, alakulni, változni kell, együtt a bennünket körülölelő változásokkal - de ezt már én mondom.

A folytatásban biblioterápia jött, vagy valami olyasmi. A cím sokkal többet ígért, mint amit aztán az előadás, ill. a bemutató nyújtott. Számomra csupán egy irodalomóra, ill. annak egy részlete volt a bemutató, nem sikerült rájönnöm, hogy egy Kosztolányi verssor (Akarsz-e játszani halált?) mitől biblio, s arra sem, hogy ha a halálról beszélünk, az miért máris terápia? Persze tudom, ez csak egy kirakat dolog volt, élesben biztosan másként megy.

A szünet és a pizza után téma és stílusváltás. Ádám kezdte, a tőle megszokott szellemes módon vezetett bennünket egy gondolatmenet mentén a jövő könyvtára felé. Bizonyára bennem a hiba, de első hallásra a két analógia, a gőz-, ill. drótkönyvtár egyikét sem tudtam teljesen azonosítani sem a jelen, sem a jövő könyvtárával. Aztán eltűnődtem, hogy száz évvel ezelőtt vajon milyennek képzelték a jövő könyvtárát? Nem is gondolhattak számítógépre, internetre, adatbázisokra, e-bookra, stb., mint ahogyan az is elképzelhetetlen lett volna, hogy a könyvtár közösségi térként funkcionáljon. Így aztán nekünk is csak sejtéseink lehetnek, hogy a mostani fejlődési tendenciák alapján az információ miként fog a későbbiekben megjelenni, de hogy azt hogyan fogjuk szolgáltatni, egyáltalán, kell-e szolgáltatni vagy perszonalizálódik, hogy maga a tér, a materiális könyvtári tér/épület/terem, stb. megmarad-e a maga közösségi funkciójával együtt - ez a legizgalmasabb, ezt lenne jó meglátni a jósgömbben, amit Ádám nyilvánvalóan nem tarthatott elénk.

Adris és Karesz - konyvtar.hu, UTCA projekt, nagyszerű ötletek, szimpatikus, okos fiatalemberek, kedvemre való a dolog, csak. Amíg egy olvasásszociólógus csaponghat ide-oda, addig véleményem szerint nekik sokkal tudatosabban felépített előadásokkal kellene készülniük. Mert Ádám is állati laza, de ez látszat, közben kőkeményen végigvezet az általa kijelölt gondolati úton, amit szép logikusan épít fel. A Networkshop-on jó lenne, ha egy kicsit összefogottabbak lennének, mert hiába nagyon jó, amit csinálnak, hiába elégít ki valós igényt, hiába előre mutató, még meg kell vívniuk egy pár csatát, amíg elfogadtatják az ún. szakmával is magukat, ill. a projektjeiket.

Hát kb. ennyi, ez volt az én szubjektív beszámolóm, én nagyon örülök, hogy végre megírtam, és most elmegyek jógázni.

Magamban

2010-03-26T19:24:00.004+01:00

Az a merőben szokatlan helyzet állt elő, hogy péntek este van és én egyedül vagyok itthon. Nem mintha a péntek esték különleges esték lennének, bár bizonyos értelemben mégis azok a hétvége boldogító közelsége miatt, az a különleges, hogy magam vagyok. Nem szoktam egyedül lenni itthon. Amúgy általában nincs ellenemre egy kis nyugalom, sőt, sokszor kifejezetten vágyom rá, amikor sok lesz nekem, hogy az iskolában is és itthon is folyamatosan emberek vesznek körül, akikkel állandóan kommunikálok, akikhez valamilyen szinten alkalmazkodok, s egy gondolatot sem tudok rendesen végiggondolni, annyi felé kell figyelnem.

Szóval most egyedül vagyok, s ez abból is látszik, hogy hozzáférek a géphez és blogolok. Rendes körülmények között közelharcot vívunk ezért a nappaliban leledző laptopért, na nem mintha nem lenne még számítógép a házban, de nem annyi, ahányan vagyunk, s az erősebbek semmiféle ráhatásra sem mozdulnak előlük. Értelemszerűen maradok én, a leggyengébb láncszem, akit el lehet zavarni - persze mézes mázos csak egy pillanatra és tudod, hogy úgyis mindjárt visszaengedlek, stb. szöveggel.

És ha már így szóhoz jutottam, illene beszámolnom az elmúlt sok nap történéseiről, amikről nem írtam, pedig akartam, és mindig eszembe jutott, hogy pl. ezt a gyerekséget csbk meg kellene írnod, mert annyira jó. Aztán voltam ám moziban is, és úgy szeretem (szeretném) kibeszélni a filmélményeimet: láttam az Egek urát és az Avatart.

Az Egek urára Popper Péter helyett mentünk el Gy.-vel. Már ott voltunk a Belvárosi Moziban, Gy. beállt a sorba, hogy megveszi Popperre a jegyeket, amikor nagy kék szemeit rám meresztve nekem szögezte a kérdést: Ne nézzünk meg inkább egy filmet? Ezzel már fordultunk is ki a moziból, ahol aznap este Popper Péter volt műsoron, s keresztülküzdöttük magunkat, mintegy túlélőtúrán a feldúrt Szegeden a Plázába, hogy plázacicáskodjuk és gyönyörködjünk Clooney-ban. Mondjuk az Oscar jelölés erős túlzás volt ezért az alakításért, de szeretjük George-ot és sokkal nagyobb esztétikai élmény volt őt nézni, mint Poppert, akit amúgy szintén szeretünk, de nem úgy.

Na és, mint aki halmozza az élvezeteket, másnap jött az Avatar családom férfitagjaival. Nagyon szeretek velük menni, három pasi, s mind az enyém, na jó, kettő csak "vendég a háznál", de akkor is. A filmről már biztosan nagyon sokan nagyon sokat írtak, és biztosan nálam sokkal okosabbakat, de nem olvastam őket. Nekem végig de zsá vű (deja-vu) érzésem volt, s utána élvezettel boncolgattuk a fiúkkal, hogy melyik momentummal mely más filmekben találkoztunk már. Engem végig Pocahontas kísértett, meg Harry Potter, meg Star Wars, meg Laputa, meg a Mátrix, meg a jó ég tudja, még mi, de az is biztos, hogy egy valami egyedülálló volt: a látvány, ami teljesen elvarázsolt. Az az egy, amiért szívesen újra megnézném, s ami még most is különös jó érzéssel tölt el - na nem a csatajelenetekre gondolok!

De hát ez a kis kikapcs már hetekkel ezelőtt volt...

Folytathatnám most azzal, hogy ideje lenne újra biciklire ülnöm, már a legkisebb is elővette a téli pihenő után a drótszamarát, de a szeles idő egyelőre visszatart. És el is kényelmesedtem, mondhatni eltunyultam, és még nem érzem, hogy bicikliznem kellene. Pedig elsőszülött tekintetéből kiérzem a sürgetést, hogy mi a francra vársz még, anyám? Amúgy hatalmas balhék vannak a városban kerékpárút ügyben, az egyik közvetlenül is érint bennünket, s napi bosszúságot okoz, de ebbe nem akarok belemenni, mert nem akarom a magányos péntek estémet bosszankodással beárnyékolni.

És a munkáról sem akarok írni, amiből most megint extra sok van, s ha a tavaszi szünetben kell a TIOP-os hiánypótlást megcsinálnom, akkor sírva fakadok - annyira kell nekem az a hét, hogy egy kicsit mást csináljak!

Na de félre bánat, félre bú, nézzük az élet napos oldalát: már zöld a kertben a bodza és az orgona, elvirágzott a hóvirág és a sáfrány, most nyílik a jácint, hamarosan bont a nárcisz és visszajöttek a gólyák a Vadkerti térre. Ahogy most többet vagyunk a kertben, újra ránk tört Daróc hiánya. Erről sem akarok írni.

Akkor lassan be is fejezhetném, úgysem lesz ember, ami mindezt végigolvassa, majd esetleg én pár hét, hónap, év múlva. Jé, volt egy magányos estém?

Tényleg csak volt, most ért haza a legkisebb - és enni akar. Na megyek.

Szimultán pályázatírás

2010-02-10T14:43:00.005+01:00

Még nem tértem magamhoz a TIOP-sokkból. Gyakorlatilag másfél hétig éjjel nappal ezzel foglalkoztam. Igen, éjjel is, és egy nagyon érdekes felfedezést tettem: álmomban szimultán pályázatot írtam, azaz megírtam egy másikat is. Először nem értettem, mi van. Felriadtam az éjszaka közepén, hogy valamit kihagytam, s másfél óráig hánykolódtam, mert nem tudtam, hogy mit. Aztán rájöttem és megnyugodva elaludtam, hogy aztán reggel fáradtan ébredve ne emlékezzek semmire. A rákövetkező éjszakák is pályázatírással teltek, de nem maradt belőlük semmi konkrét emlékkép, míg vasánap éjjel a soros felriadásom alkalmával felkeltem, s addig eröltettem magam, míg rájöttem, hogy nincs is olyan kérdés az adatlapon, amin lázasan törtem az agyam, viszont már egészen jól összeállt az anyag. Hétfő reggelre csak a felfedezés maradt meg, hogy jé, írtam egy másik pályázatot is! És feladtuk a TIOP-ot.

Gyerekségek a könyvtárban

2010-02-10T14:12:00.002+01:00

Nehéz okosnak lenni, amikor a kötelező/ajánlott olvasmányok kiválasztásáról van szó, mert hát érvényes az ahány gyerek, annyi féle című közhely. Pl. Samu legutóbb Tolkient olvasott, a Gyűrűk urát már többször, most A szilmarilokat vette sorra, szerintem ezt is többször kikölcsönzi majd. Samu 5.-es, a kötelezőjük a Szegény Dzsoni és Árnika. Kétségtelen, hogy nem Samu az átlag, és a Szegény Dzsoni nagyon jó, s végre valami más, mint a megszokott, de neki és a hozzá hasonlóknak esetleg lehetne még valami pluszt is adni, mert ez kevés lesz.

A másik. Sokszor elmondtam, hogy a Tüskevár nem negyedikeseknek való, hanem nagyobbaknak, a 6-7.-eseknek. Most mondja az egyik tanító néni, hogy lecseréli a Tündér Lalára. Ettől aztán egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert nagy valószínűséggel kimarad a gyerekek életéből Tutajos, Bütyök, Csikasz és Matula bácsi és a drága Nancsi néni, kimaradnak a kis szárcsák és a "lapjával húz, élivel meg kormányoz"; nevet, mert nem negyedikeseknek való volt, s a Tündér Lala is nagyon jó.

A Tüskevárat én legalább ötször olvastam, egyes részeit még többször. A természethez, a madarakhoz, a Balatonhoz való viszonyomat ez a könyv alapozta meg, nekem tehát alapmű.

Hiába, nehéz okosnak lenni.

Gyerekségek a könyvtárban

2010-01-27T14:08:00.004+01:00

Még mondja valaki... Az olvasóban fiúk elmélyülten tanulnak, olvasnak és Honfoglalóznak, a kölcsönzőben lányok viháncolnak.

Többször látom igazolva a külön lány- és külön fiúiskolák létjogosultságát, bármilyen furcsán hangzik is ez itt a 21. sz. elején. Tapasztalom, hogy mennyire más a fejlődési üteme - fizikai és mentális értelemben is - a különböző neműeknek, amit a koedukált osztályokban értelemszerűen nem tudnak figyelembe venni. Arról nem is beszélve, hogy a nemi érés során mennyi hülyeség és idétlenség és kudarc forrása a másik nem folyamatos jelenléte. Hát, lehet, hogy ez ókonzervatív nézet, de ez van...

Füstbe ment tervek

2010-01-20T08:41:00.006+01:00

Írni akartam ezekről, de csak ennyire futja.

Bécsben jártam a múlt héten, és sok benyomás ért ott engem, mint kis magyart a császárvárosban, s támadt nagy lelkiismeretfurdalásom.
Szülőségek is vannak a könyvtárban, egy anyuka bejött megnézni engem, hogy milyen is az, aki megszerettette a fiával a könyvtárat - hm, hm...
Mára kiolvastam Fehér Klárától a Földrengések szigetét - kedvenc hatodikosomtól kaptam kölcsön, s minden nap kikérdezte, hogy hol tartok. Most nagyon elégedett velem. Én vele nem annyira, mert kértem, hogy írjon róla a blogra, de most azért nem lett készen vele, mert anya nem ért rá gépelni, amikor diktálni akart neki. Jó fej!
Vége a depressziós reggeleknek, újra szól a Bumeráng - jó, hogy újra vannak.
Életem új mottója a következő japán mondás: Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik.

Gyermeksorsok

2010-01-07T14:58:00.004+01:00

Nyilván most ilyenem van, de el kell mesélnem a negyedikes Ábel történetét is. Szülők még tavaly váltak el. Apukának új élettársa van, akinek a kislánya szintén hozzánk jár, és milyen az élet, szintén negyedikes, de nem ugyanabban a napközis csoportban vannak. És apuka minden délután jön az iskolába - a kislányért. Ábel pedig látja, hogy apa ugyanúgy jön, mint régen, csak éppen nem érte jön, nem őt viszi haza. Vajon mit él át ez a kisgyerek?

Vagy az a kamasz, akinek meghalt az édesanyja, s át kellett adnia a szobáját az apja új élettársa gyerekének, s leköltöznie a melléképületbe?

Na jó, nem sorolom tovább - ki mondta, hogy az élet igazságos?

Gyerekségek a könyvtárban

2010-01-06T15:52:00.000+01:00

Az előbb másodikos kissrácokkal kitárgyaljuk, hogy milyen dolog már, hogy tegnap még a hó esett, most meg zuhog rá az eső. A szőke, keskeny arcocskájú Marcika azt mondja, hogy ez különösen rossz nekik, mert most trolival kell járniuk, s könnyen elkésnek. Megüti a fülemet valami furcsa a hanghordozásában, rákérdezek, hogy miért kell most trolizniuk. Mert már nincs apukám. Elköltözött tőlünk. - mondja, s a szemembe néz.
Istenem, hát normálisak az emberek? Mit csinálnak a saját gyerekeikkel? Nézek utána, ahogy kimegy az ajtón az a kicsi gyerek, és legszívesebben üvöltenék.

Alhambrában tegnap este

2009-12-16T20:40:00.006+01:00

Tegnap este újra az Alhambrában jártam! Már készültem ugyanis az Eclipse (újra)olvasásához, amikor a Legkisebbtől elköszönve mit látok a National Geographic-on? Hát az Alhambrát Az antik világ építészeti remekei c. sorozatban. Na most, elkezdtem mint idióta kiabálni a családnak, hogy nézzétek, itt jártam, meg itt is, meg itt álltam a zászlók alatt - még szerencse, hogy ilyen edzettek, s úgy kezelnek, mint az indiánok az elmebetegeket.

Hát akkor most itt van néhány saját, eredeti Alhambra fotó:

Sláger helyett Újvidék

2009-12-14T20:11:00.003+01:00

A Bumeráng nélküli reggelekről beszélni sem érdemes. A Kossuth Rádió, amin mellesleg felnőttem (de akkor még átkos volt), kész depresszió: gazdasági válság, politika, H1N1, az ember azt fontolgatja, nem dolgozni, hanem inkább a Tiszának megy. Viszont amikor beülök a kocsiba (tényleg lefagytam a bicikliről!), újabban Újvidéket hallgatok. Jó zene van, kevés szöveg, az is inkább hírek, ami innen elég tárgyszerűnek tűnik. Ha csak azt veszem, hogy nem foglalkoznak a magyar belpolitikával, már üdítő. Ma este hazafelé olyan jó kis latin muzsikát sugároztak, hogy nem siettem hazaérni. Amúgy a 92,5 MHz-en érhető el, de azt hiszem, csak itt a déli végeken.

Darócot viszont még nem sikerült semmivel sem, semmilyen mértékben sem pótolni. Tegnap volt egy hónapja...

Újrafelfedezve

2009-12-08T08:15:00.003+01:00

Egyszer már szerettem, most Legkisebb juttatta megint az eszembe, hogy tényleg jók: Quimby. Kéne zene tőlük az új lejátszómra! :)

Advent

2009-12-06T18:44:00.005+01:00

Kicsit lassan eszméltem, hogy itt az advent, múlt vasárnap az első gyertya még nem koszorún, hanem egy kistányéron állt, amikor meggyújtottuk. Az eltelt hét alatt aztán nagyjából behoztam magam - felkerültek a karácsonyi függönyök, előkerültek a karácsonyi mécsesek, fényfüzérek és piramisok, s elkészült a koszorú is. Nagyon nagyon szeretem ezt a várakozós fényességet. Lélekben azért még nem vagyok valami fényes, határidők, elvégzendő fontos - vagy annak vélt - feladatok nyomasztanak, s ahelyett, hogy fogynának, mindig újak kerülnek a helyükre. Az igoogle-omban a teendők listáján ha nagy boldogan törlök egy tételt, utána tuti, hogy már írhatom be a következőt. Jógán az ötödik szintes önvizsgálati meditációban bizony elő kell vennünk a rossz tulajdonságainkat (a jókat is, de az nekem valahogy kevesebb van), s az egyik, ami ráadásul fokozottan nyomaszt is, a határidőfóbiám. Szóval a lelkem még sötétségben leledzik, de hátha ez a sok fényesség jó hatással lesz rá is.

Spanyolország - isten szemével

2009-11-28T18:30:00.007+01:00

Meryl Streep azt mondja Robert Redfordnak a Távol Afrikátólban, miután felvitte a szavannák fölé a kisrepülőjével: Köszönöm, hogy láthattam isten szemével. (kb) Nos, én is hálás vagyok, hogy újra repülhettem, ráadásul egy út alatt négyszer, s láthattam isten szemével - Spanyolországot.

Beégés vagy mégsem?

2009-11-27T07:22:00.003+01:00

Gondoltam egy nagyot, s a tegnapi 7.c-s órákat teljes egészében egy online tananyagra építettem. Szuper - kooperatív csoportmunka, önálló ismeretszerzés, információkereső technikák, tájékozódás a neten stb. Jah. Szerverhiba miatt nem volt elérhető.

Először arra gondoltam, ez mekkora égés, de a gyerekek reakcióit látva rájöttem, hogy nem is, sőt. Hagytam, hogy magunk döntsék el, ezek után hogyan oldják meg a feladatukat. A három csoport háromféleképpen viselkedett. A lányok azonnal a könyvekhez fordultak, amik szép szerényen és szerverhiba nélkül vártak rájuk, a fiúk a neten láttak neki keresgélni, a vegyes csoport meg könyvezett is, netezett is. A nemeknek ez az elkülönült viselkedése túl direktnek hangzik, de bizisten így volt - és nem vonok le messze menő következtetéseket belőle.

Érdekes volt megfigyelnem, milyen kézikönyvekhez nyúltak, ill. milyen megütközést keltett a srácokban, amikor felhívtam a figyelmüket arra, hogy a nagy boldogan megtalált wiki-szócikknek éppenséggel nincsenek forrásai, ezért egy kis kritikával kellene az infókat kezelni...

Szóval tényleg érdekes volt. A második órára helyreállt a szerver - dög unalom... :)

Em újra a könyvtárban

2009-11-20T21:36:00.003+01:00

Szerdán délután Em beállított a könyvtárba. Nem járt nálunk kb. egy éve, és most nagyon jó volt látni. Kapásból kiosztotta az egész ötödikes bagázst, lerendezte Martint, közölte, ő az egyetlen, igazi és örökös kiskönyvtáros, amúgy meg utálja a gimit, de azért minden rendben, énekkaros és népitáncol, valamint Alkonyat rajongó, de csak a sztori miatt, merthogy úúútálja Edwardot de Jacobot is, Bellát meg főleg. Na ő Em. :)

Azt hiszem, nyafogtam eleget, hogy akkor mennek el gimibe, amikor már egész jó fejek lesznek. Meg lehet ám szokni, sőt, szeretni őket, ha minden reggel fél órát beszélgetünk, és sokszor a délutánokat is együtt töltjük.

Most valahogy veszteségként élem meg még ezt is...

Barkaberek Daróc

2009-11-16T08:55:00.004+01:00

Daróc, Dara, Dari, Darika - péntektől már az égi vadászmezőkön csatangol és remélem, hogy nagyon boldog. Mi annál kevésbé - üres a kert, és most nem találom a megfelelő szavakat...

Egy hete

2009-11-07T14:35:00.003+01:00

Egy hete ilyenkor a córdobai ragyogó napsütésben (32 C) sétáltunk át a hídon, majd ültük be egy rendőrörssel szembeni étterembe, s ettük degeszre magunkat...

Gyerekségek a könyvtárban

2009-11-06T13:30:00.003+01:00

Ma a nagyszünetben a hatodikos Andi felmondta az Eclipse előhangját - hibátlanul, fejből, kívülről, átéléssel...

Családegyesítés

2009-11-04T15:33:00.002+01:00

Tegnap este egyesítettük a családot. Én már vasárnap hazaértem Granadából, Elsőszülött meg tegnap késő délután ért Szegedre Veronából. Este már együtt néztük a Barátok köztet, ami az utóbbi hónapokban valóságos rítus lett - 20.40-re mindenki igyekszik hazaérni, van aki a tévé előtt eszik, más blogol, megint más szunyókál, olvas, igazából senki sem nézi az amúgy rendkívül érdekfeszítő és művészi szappanoperát, csak úgy vagyunk - együtt.

Ja, nagy trauma ért még a múlt héten Granadában, ha már a műsoroknál tartok - megszűnik a Bumeráng. Ki vagyok akadva, mert bármilyen hülyék is voltak sokszor, meg nem is értettem velük mindenben egyet, 10 éve mégis minden napom velük kezdődik, és szeretem őket, na.

Hangulata

2009-10-21T07:12:00.004+02:00

Ennek is megvan a hangulata, ha korán érsz be az iskolába. Így október közepén majdnem sötét van még 7 körül, a folyosók kihaltak, csend van. Már ez önmagában különös - a csend az iskolában. Egy-két teremből szűrődik ki fény, ahol takarítanak, készülnek a napra. A könyvtárajtó előtt nincs a szokott tömeg, benyitok, sötét van és csend. Nem kapcsolom fel a villanyt, kicsit élvezem a pillanatot, a nyugalmat. Aztán a szokott mozdulatokkal nyitom a kölcsönző ajtaját, végigsétálok a polcok között, megigazítok pár könyvet, átmegyek az olvasóba, bekapcsolom a számítógépeket - én is készülök a napra. Aztán meg leülök az asztalomhoz bepötyögni ezeket a magvas gondolatokat, aminek csak annyi az értelme, ha egyáltalán van valami, hogy néha nem árt korábban bejönni...

Már nem

2009-10-13T12:54:00.002+02:00

Tegnap már nem biciklivel jöttem... Zuhogó eső, viharos szél - csak Elsőszülött tartja a frontot. Szomorú vagyok...

A városi biciklis

2009-10-06T17:30:00.000+02:00

Elsőszülött ünnepélyesen kijelentette, hogy most, hogy már több, mint négy hónapja folyamatosan csak kerékpárral közlekedem, városi kerékpárosnak nevezhetem magam. Miután kicsit bambán néztem, megmagyarázta, hogy ezt vegyem dicséretnek. Márpedig ha az ember gyereke dicsérő szót szól, azt nagyon meg kell becsülni, mert igen ritkán adatik meg!

Azt azért nem állítom, hogy nyugodtabb az életem, mióta nem ülök autóba. Naponta bosszantom fel magam a közlekedési anomáliákon. Amikor autós voltam, a biciklisek, az autósok és a gyalogosok nyomták fel az agyamat, amióta városi biciklis vagyok, a biciklisek, az autósok és a gyalogosok teszik ugyanezt (jelzők és sorrendi meghatározottság nélkül). Az én kis szabálykövető lelkem nehezen viseli, hogy sokan mennyire figyelmen kívül hagyják az elemi közlekedési szabályokat, ezzel pedig - akár demagóg a szövegem, akár nem - másokat veszélyeztetnek (engem is). A kis tanár lelkem meg meg szeretné nevelni ezeket az elvadultakat, de hát erősek a korlátaim, s ez különösen bosszant.

Nem akarom Elsőszülött kedvét szegni, de már erősen kacérkodom a leszállás gondolatával. Egyszerűen azért, mert hideg van. A menetszél már nem izgat (csökkentettem a sebességemet - kicsit muris, de 18 helyett 15 km/óra az utazási sebességem, s ezzel nem fázom annnyira, s meg sem izzadok - jó, jó, tudom, hogy ez amúgy csigatempó...), de ma reggel olyan csontig hatoló hideg volt, hogy nem esett jól - igaz, nem is vagyok rendesen feszerelkezve, azaz nincs spéci kesztyűm, meg sapkám meg semmim, úgyhogy egy kicsit amatőr ez a városi biciklis. Megoldás lenne az is, ha pl. nem kellene 1/2 8-ra járnom, hanem mondjuk kényelmes 9-re - addigra sokat melegszik az idő. Ennek azonban semmi realitása, úgyhogy hamarosan jöhet újra az autó.

Napsugaras oromzat

2009-09-30T19:12:00.003+02:00

Nyafogtam már, mennyire sajnálom, hogy Alsóváros elveszti egyéni arculatát, s teljesen globalizálttá válik. Komolyan bosszant a Pálfy utca mediterrán házsora, annyira, de annyira idegen, egyszerűen nem illik ide - még a magyar építészeti stílusoktól is távol áll. Ne higgyétek, hogy visszasírom a sátortetős egyenházakat, de egy tradicionális környezetbe nem kellene minden vackot beengedni. Éljék ki magukat a lakóparkokban, az új osztásokban, ide csak olyat engedjenek, ami legalább egyes jegyeiben tükrözi a hely sajátosságait.

Tehát naponta bosszankodom, ma viszont új utakat keresve a Váradi utca felé vettem az irányt, s majdnem leestem a bicikliről. Egy alig pár éves, gyönyörűségesen szép napsugaras oromzatú családi házat pillantottam meg. Tátva maradt a szám, gyönyörű volt! Le kellene fényképeznem. Ha esetleg úgy adódna, hogy megnyernénk a lottó ötöst, mindenképpen Alsóvároson szeretnék építtetni egy napsugaras oromzatú ökoházat - már a helyet is kinéztem a Tompa Mihály utcában.

Gyerekségek a könyvtárban

2009-09-26T08:12:00.000+02:00

Harmadikos Lilike sürgősen, de inkább azonnal olyan könyvet kér, miből gyorsan meg tud tanulni németül. Elég ritka kérés, a német tagozatos gyerekeken kívül nem igazán szokta a többieket a német érdekelni, inkább a japán és kínai, mint egzotikum, horvát, holland, spanyol, francia meg attól függően, hová utaznak. Soha nem találnátok ki, egy harmadikos kislány miért akar németül tanulni, de azonnal.

Nos, elárulom: kedvenc Forma 1-es autóversenyzője miatt, akivel beszélgetni szeretne, ha találkoznak. Ő pedig nem más, mint Sebastian Vettel. Nekem ugyan nem az esetem, merthogy én Kimi rajongó vagyok (egy kicsit ugyan hasonlítanak, de csak nagyon kicsit), de azért örülök, hogy a legfiatalabb srácot választotta. Így még esélye is lehet, az a 10-12 év korkülönbség leküzdhető. A nyelvi akadály pedig hamarosan elhárul.

Gyerekségek a könyvtárban

2009-09-25T08:18:00.006+02:00

Itt vagyunk a negyedik hét végén és még nem is írtam róluk, pedig.

Év elején nagyon el voltam kenődve, hogy tankönyveket kell pecsételnem, listáznom - mint minden könyvtárostanárnak -, s azon járt az agyam, hogy micsoda pazarlás ez, hogy itt van egy agyonképzett ember, aki hasznos is lehetne a megszerzett tudásával, ehelyett mint a gép pecsétel. Egy vagy két napig csináltam ezt és pöfögtem és morgolódtam és dühöngtem, mígnem a drága kis Leila félénken megkérdezte, hogy kipróbálhatja-e a pecsétet. Nos, ezzel megoldódott a gondom. Egész kis pecsételő brigádok alakultak, élvezettel figyeltem, hogyan osztják fel maguk között a munkát - volt, aki sorba rakta a környveket, volt, aki kinyitotta a megfelelő helyen, aztán aki a körpecsétet nyomta, majd aki a hosszút, megint más csoportosította az elkészülteket... Tökéletesen dolgoztak kooperatív módon, igazából megvalósult az együttműködés, egymás segítése, fejlődtek a szociális és egyéb kompetenciák, de ami a legfontosabb, elkészültek a tankönyvek! Fantasztikus, imádom őket!

Az elballagott mangafanjaim helyett itt vannak a hetedikesek, ill. a már tavaly is járó, most nyolcadikos lányok. Minden reggel fél 8-kor beülnek a kölcsönzőasztal mellé, s nyolcig nyomják, hogy ki mit látott, mit szeretne látni, ki kinek mit ad kölcsön, mit hallott, hogy még ki mangás, stb. Most anime klubot indítottunk, azaz minden csütörtökön délután animéket fogunk vetíteni. Tegnap a Totoro c. mesével akartuk kezdeni, de befuccsolt a technika - annyira gáz volt, mert itt voltak ezek a lelkes gyerekek, s nem volt hang a kettes gépen, a másik kettőben meg csak CD lejátszó van. Annyira ciki volt! Mindez még azzal is jár, hogy jövő szerdára, a Népmese napjára valahogyan fel kellene pofozni a kettest, merthogy egész nap rajzfilmvetítés lesz, ill. lenne.

A lányok térden csúszva könyörögnek Twiligh-ért. De könyörgöm, ötödikesek meg hatodikosok! Mi a francot csináljak velük?

Kerékpárút, a veszélyes

2009-09-21T17:03:00.003+02:00

Ma a harmadik biciklis családtagomat ütötték el kerékpárúton. Időrendben haladva az unokatestvérem (háromgyerekes családanya) volt az első, őt pár éve éppen az én szülinapomon gázolta el a Belvárosi híd lábánál egy ittas fiatalember a kerékpárúton úgy, hogy több métert repült. Azóta rokkantnyugdíjas, a feje akkora ütést kapott, hogy állandóan szédül. Aztán elsőszülöttet lökte fel egy kitolató autó, szerencsére neki nem lett baja, csak a biciklijének, ma pedig a nagybátyám felesége (négy gyerek) biciklijének az első kerekét kapták telibe - amikor anyámmal beszéltem, már túl volt néhány kivizsgáláson, szintén a feje tört be, de úgy tűnik, hogy nem lesz maradandó a sérülése.

A városon belüli kerékpárutakat elsőszülött mindig is szidalmazta, a kerékpársávot favorizálja, és azt kell mondanom, hogy igaza van. Elég csak arra gondolnom, hogy nekem és az összes hattyasi kerekezőnek nap mint nap kétszer kell kereszteznem egy forgalmas utat azért, hogy rátérjek egy kerékpárútra, majd négyszáz méter múlva visszatérjek ugyanarra az útra, ahonnan kitiltottak bennünket. Szuper.

A pokolba vezető út...

2009-09-17T20:20:00.006+02:00

... is jó szándékkal van kikövezve, avagy a tudatlan magyartanárra váró csapdák, amiket a könyvtárostanár hárít el.

Még tavasszal tartottam egy előadást a KTE Tavaszi Szakmai Napján arról, hogy miért is szükséges együttműködnie a magyartanárnak és a könyvtárostanárnak a kötelező, ill. ajánlott olvasmányok kiválasztása során. Az egyik szempont éppen az volt, hogy a könyvtárostanár tájékozottabb az ifjúsági és gyermekirodalom terén, mint a magyartanár, bár szerintem ez éppenséggel nem vet túl jó fényt a magyartanárra. Íme, az élet megint bizonyít.

Nos, ennyi unalmas öntömjénező bevezető után nézzük, mi is történt. Végső soron nem nagy dolog, szokásos cseverészés szünetben most éppen a hatodikos lányokkal. Boldogan újságolják, hogy az Egri csillagok mellé ők választhatnak egy második kötelezőt, s nagyon úgy néz ki, hogy a Twilight lesz az, mert biztosan megszavazza az osztály. Tehát tök jó fej a magyartanár, mert a gyerekek kedvébe akar járni, még meg is szavaztatja az osztályt. Egyetlen bökkenő az, hogy nem azt mondja, jó, előbb elolvasom, aztán meglátjuk, de még csak nem is jön oda hozzám, hogy te figyelj, ismered ezt a könyvet, jó lenne ajánlottanak? Nem, ész nélkül elfogadja, amit az osztály leghangosabb gyerekei bekiabálnak! Tudjátok, hogy nekem semmi bajom a Twilight-tal, sőt, de kifejezetten 16 éven felülieknek ajánlott, azaz "korhatáros könyv", s nem véletlenül az. Nyilván nem hagyom beleesni ebbe a csapdába, most arra várok, mi lesz a következő jelölt. Jó lenne nem a gyerekektől értesülni róla.

Előítéletektől fuldokolva

2009-09-09T17:29:00.000+02:00

Míg az AnimeStars Magazin július-augusztusi (16.) számában a yaoi mangákról és mangakákról szóló cikkeit olvasom, automatikusan eszembe jut a hétvégi budapesti melegfelvonulás. Japánban mangák, animék jelennek meg az egyneműek szerelméről, mi meg itt Európának ezen a felén fuldoklunk a mindenféle előítéletektől. Nyilván megvan mindennek az oka, mások a hagyományok, más a történelem, más a vallás, minden más... És bennem is van némi - nem is tudom - ellenérzés, furcsálkodás, amikor ezeket a lányos arcú és testű fiúkat nézem, a yaoi történeteket olvasom. De azért szokható. Csúcs a Pathos c. manga, ami vámpírrománc, de yaoi módra. Vámpírrománcból egyéb műfajban is van bőven a piacon (lsd. Twilight), de azért ilyen - legalábbis itt nálunk - nem sok.
Az AS Magazin amúgy egész jó, eddig csak a Mondot ismertem, de úgy lehet, hogy ez hajazza. Persze kölcsön kaptam nyolcadikos lányoktól.

A legszebb panoráma - Madarasi Hargita

2009-08-14T09:04:00.010+02:00

A Legszebb Panoráma versenyben Balatonvilágost beelőzte a Madarasi Hargita.

Ez a verseny persze csak az én kis lelkemben zajlik, merthogy alföldi lányként meg vagyok őrülve minden magaslati kilátásért - már akkor boldog vagyok, amikor a Tisza töltés tetejéről lenézek a szántóföldekre, vagy feljutok a Szent István téri víztoronyba, s felülről bámulhatom a szerette várost. Ezért aztán bárhová is vet a sors, ki nem hagyok egy kilátót, egy templomtornyot, várfalat, stb. sem, amit meg lehet mászni, s nagyon boldog vagyok, amikor le, ill. kinézhetek onnan.
Nos, az a lényeg, hogy pár napot Erdélyben töltöttünk, s a balatoni klasszikus lustálkodós nyaralás után produkáltunk egy klasszikus aktív kikapcsolódós utazást. És eljutottunk a Madarasi Hargita 1801 méteres csúcsára. Mi több, jó négy órás gyalogtúra keretében tettük mindezt, ami tovább emelte a csúcsdöntés rangját a szememben. A kezdeti vegyes erdőt felváltották a fenyvesek, a csúcs közelében pedig a borókások. Én még erdőbe is alig jutok el nemhogy fenyvesbe!
Aki már járt ott, tudja, milyen látvány tárul a szemünk elé - gyakorlatilag egy körpanoráma 1801 méter magasból: gyönyörű kilátás nyílik a terjedelmes, 20 - 25 km széles Hargita-fennsíkra, a Libán-tetőre, a Görgényi havasokra, Gyergyói havasokra, Hagymás hegységre. Nyugati irányban látszik az Ivó-feje, Berszán-sarok, Kecskevész-szikla, mögöttük csaknem az egész Erdélyi-medence. Szép tiszta időben látható dél - délnyugat irányban a Rika-hegység, Királykő, Fogarasi havasok a Déli Kárpátok szinte teljes vonulata. Délkeletre a Rákosi-Hargitát, keletre a Csíki havasokat és a Csíki-medencét figyelhetjük meg. (forrás)
Persze fotóztunk ezerrel, de nem hiszem, hogy vissza tudná adni a látvány nagyszerűségét - sajnos.

Stephenie Meyer tud

2009-08-12T22:49:00.004+02:00

Bár megfogadtam, hogy egy darabig nem olvasok ifjúsági regényt, a balatoni nyaralásra mégis azt vittem magammal, nem is egyet, hanem Stephenie Meyer eddigi két, magyarul megjelent regényét, az Alkonyatot és az Új holdat. Pillanatok alatt el is olvastam mindkettőt.

Bár láttam az első részből készült filmet is, leginkább azért akartam elolvasni, mert szem- és fültanúja voltam, amikor a könyvtárban az ötödikes kislányok körben ültek, s áhitattal hallgatták, amint egyikük felolvasott az Alkonyatból. Fontos volt még nagyon, hogy a kisebbik fiam (16) szerezte meg nekem a könyveket. Vele zajlott az alábbi - nem túl bőszavú - párbeszéd:

Anya: Na milyen volt?
Gyerek: Elment.
Anya: Mi tetszett benne?
Gyerek: Akció és fikció.
Anya: Mi nem tetszett?
Gyerek: Szerelmi nyáladzás.
Anya: Edward, Jacob vagy Mike?
Gyerek: Edward.
Anya: Elolvasod a többi részt is?
Gyerek: Hát jah.

Nos, miután én is elolvastam őket, el kell ismernem, Stephenie Meyer tud.

Összehozta ezt a Twilight sorozatot, aminek eddig két része jelent meg magyarul (Twilight, New Moon, de már elő lehet jegyezni a harmadikra), s lám, ugyanúgy olvassák a kamasz/tinédzser fiúk és lányok, mint a Harry Pottert, sőt. Ezért tud ez a nő, mert mindkét nemet meg tudja szólítani, mindegyiknek tud olyat nyújtani, ami miatt elolvassák a könyveit, nézik a belőlük készült filmeket, és hát igen, jó kis/nagy rajongótábora van.

Úgy látom, egyrészt adagol extra mennyiségű érzelmet (parancsoljatok, lányok), másrészt tolja rendesen az "akciót és a fikciót" (hajrá, fiúk). Nyilván nem vegytiszta a dolog, de tipikusan - legalábbis deklarálva - így működik.

Ez a szerelem a halandó/ember Bella és a vámpír Edward között annyira romantikus! "Szeretlek... Mostantól te vagy az életem... Nem akarok olyan világban élni, ahol te nem létezel... stb."- hát mely nőnemű ne szeretne ilyeneket olvasni, sőt, ha lehet, (élőben) hallani? De Edward személye, bármilyen furcsa is, a srácoknak minta. Mert Edward egy alfa hím. Edward erős, Edward gyors, okos, Edward jól vezet, jól csókol, megmenti a lányt, akit szeret, legyőzi és megsemmisíti az ellenségét, akaratereje felül tud kerekedni az ösztönein, ja és mellesleg halhatatlan. Hát mi kell még?
A lányoknak ő azon túl, hogy - a regényben már az unalomig ragozva - gyönyörű, okos, titokzatos, erős, stb. az a rosszfiú, akiért dögleni szoktak a tini (és a már nem igazán tini) lányok. De azért ott van a másik fiú is, mert mindig kell egy másik is. Esetünkben Jacob az, aki éppen ellentéte a vámpírgyereknek. Ő momentán vérfarkas, aki a vámpírok irtására van kitalálva, s persze szerelmes a mi Bella lányunkba. Jacob bőre bronzszínű, míg Edward sápadt fehér. Jacob tűzforró, Edward jéghideg - és mindkettőnek Bella kell. Ja, el ne feledkezzem a szegény szőke embergyerek Mike-ról, akinek a leghalványabb esélye sincs - nincs benne semmi extra. Hamburgert eszik és éjjel az ágyában alszik. A lúzer. Ebbe a szerelmi háromszögbe Stephenie belekeverte Shakespeare-t és a Rómeó és Júliát - hát nem is tudom... Valahol az érzelmek intenzitása, irracionalitása mutat némi rokonságot, el lehet gondolkodni azon a verzión is, miszerint Rómeó lelép és mégis Parisé lesz Júlia, de amikor Edward Shakespeare-t idéz, miközben azt hiszi, meghalt (kvázi öngyilkos lett, mint Rómeó, de nem árulom el, a halhatatlan vámpír hogyan tud meghalni), hát, az azért erős határeset.

Különben sokat olvasnak a könyvben, ez viszont rokonszenves. Pl. kötelező olvasmány az Üvöltő szelek, a Macbeth (ennek kapcsán házi dolgozatot írnak, összehasonlítva Shakespeare nőalakjait), aztán valamelyik Orwell... Bella elégedetlen a forksi könyvtárral, könyvesboltba megy, Edwarddal könyvekről beszélgetnek, ó, és kedvence a Büszkeség és balítélet!

Értelemszerűen az ifjúsági regények cselekményének helyszíne gyakran az iskola. Forksban legtöbbször biológiára és tesire járunk a szereplőkkel, na meg a menzára. A menza minden iskola központi találkahelye, ahol nincs, ott a büfé helyettesíti. Itt zajlik a társadalmi élet, ezt minden nemzet tanulóifjúsága tudja (még én is jól emlékszem), úgyhogy Stephenie ezt is jól kitalálta. Na és nagy hangsúlyt fektet pl. az autókra (megint egy gesztus a fiúk felé?). Pontosan megadja, hogy melyik szereplőnek milyen - általában nagyon menő - járgánya van. Pontosan felsorolja a köszönetnyilvánításban, hogy milyen zenékből merített ihletet, hogy ki -az öccse - szerkeszti a weblapját, merthogy az is van... Mondom, hogy ügyes!

Hogy amúgy a sztori kissé horrorisztikus? Ezen - a mostanában olvasott ifjúsági regények után -egyáltalán nem lepődöm meg. Az, de úgy tűnik, ez kell, erre van igény, ez a mostani divat. Végül is nem mindegy, hogy egy vámpír, egy vérfarkas, Voldemort és az ő halálfalói, Lúdvérc vagy éppen Kaprikornusz okoz halálfélelmet? A lényeg az akció és a fikció.

Mindezek után adódik a kérdés, hogy megveszem-e a könyvtárba ezeket a 16 éven felülieknek ajánlott köteteket? Nem tudom eldönteni. Én mindenesetre elolvasom a következőket is.

Hát ő is elment

2009-08-12T17:55:00.002+02:00

Meghalt Cseh Tamás. Ma tudtuk meg, tegnap este értünk haza Erdélyből. Nem is tudom, mit lehetne írni - az ő dalain nőttük fel... Pár napja a nagy balatoni tunyulás alatt a Hatvanas éveket énekelgettük... Most pár napig megint őt hallgatom.

Pont zárva

2009-08-01T15:12:00.003+02:00

Hazajöttünk két hét boldog tunyulás után a szépséges Balaton partjáról.
Annak ellenére tunyulás volt, hogy férjem uramnak még akadt munkája, "rendelkezésre kellett állnia" e-mailben és telefonon egy munkaügyben, ezért mobil-internettel felvértezve érkeztünk a nyaralásra. Kisebb döccenőkkel működött a technika, ám nem volt elég az elektronikus változat, nyomtatott formában is el kellett küldenie az összeállított anyagot. Nyomtatót mégsem visz az ember a nyaralásra, sebaj, tuti, hogy a könyvtárban lehet nyomtatni. Anya villog a család előtt, nosza, városi könyvtár honlapja, nosza, szolgáltatások azonnal a fejlécből, itt a nyomtatás korrekt árakkal - csakhogy! Tüzetesebben megnézve a nyitó oldalt, kiderült, hogy július 20. és 25. között, azaz éppen a kérdéses időszakban a könyvtár bezárt.
Igazából én nem sokat gondolkodtam eddig ezen, hogy a közkönyvtáraknak is nyári zárva tartásuk van. Nálunk az iskolában evidens, hogy nyáron zárva vagyunk, hiszen maga az iskola is bezár, a gyerekek és a tanerő saját jól felfogott érdekében messze kerüli az egészet. És amikor HSD bejegyzését olvastam, még akkor sem gondokodtam el igazán, hogy milyen vonatkozásai lehetnek a nyilvános könyvtárak nyári leállásának. Bezzeg, amikor személyemben érintett a kérdés, mindjárt másként álltam, illetve állok hozzá. Igenis, nem felhasználóbarát ez a megoldás!
Mindenesetre nem csak a parton égtem egy sort, majd egy fotóüzletben kinyomtattattuk az anyagot.

Tele van a kert szerelemmel

2009-07-13T09:37:00.005+02:00

Még Pécs előtt kaptam lencsevégre a szexelő csigákat (na, ezt a biztonságos böngésző program már kiszűrné). Tele van a kert azóta is szerelemmel, komolyan, annyi kiscsigánk lesz, hogy csak na!

Adós vagyok...

2009-07-12T22:02:00.004+02:00

...egy halom bejegyzéssel.
Pl. nem folytattam a füzetemet, úgy emlékszem, még a Tintaszív (Cornelia Funke) előtt hagytam abba. Na, megvolt, és teljesen megborított: ez a főhős kiscsaj is folyamatosan fél, retteg a haláltól, keresi az apját, menekül, hiába igyekeztem arra fókuszálni, hogy mégiscsak könyvekről van szó, meg könyvtárról, meg íróról és regényhősökről, ill, antihősökről, s végül is van egy-két csavar a történetben, amitől izgalmasnak is lehetne nevezni, de nekem nyomasztó az egész. Zsinórban három efféle könyvet olvastam, kezdődött A suttogóval, aztán jöttek a Zsófi könyvek, aztán a Tintaszív - muszáj volt utána idegnyugtatóként sürgősen egy kis Agatha Christie-t olvasnom (Karácsonyi puding). El kell gondolkodnom, hogy tényleg ez a rettegős, menekülős, halálfélelmes a trendi ifjúsági regény?
Miután kihevertem a traumát, a helyi fiókkönyvtárban, ahová egy éve járogatok, megütötte a szemem A zöld íjász, Edgar Wallace detektívregénye, kamaszkorom egyik szintén kedvelt olvasmánya. Persze megint igazam lett, nem szabad újraolvasni a könyveket, ha meg akarjuk tartani őket jó emlékezetünkben. Bár esetemben emlékezetről beszélni elég merész, most sem emlékeztem már egy csomó részletre, csak a végére. Lehet, hogy ezért nem volt most olyan izgalmas, mint régen? Azért élvezhető, Abe Bellamy arroganciája most is elborzaszt, s szurkolok a nagyon helyes, nagyon sportos, nagyon okos rendőrsrácnak, akinek most nem jut eszembe a neve.
Aztán nem tudom, hogyan keveredett a kezembe Mérő László könyve, A mindenki másként egyforma, de örülök, hogy így alakult. Igaz, tegnap elszúrtam, mert a vonaton - Debrecenbe menet - kölcsönadtam elsőszülöttnek, aki azonmód le is nyúlta. Még csak a dollárárverésnél tartottam, ő már sokkal előrébb - remélem, hamarosan visszakapom.
Míg el nem felejtem, menet közben egy kis Winkler Róbertet is olvastam, igaz, javarészt a fürdőszobában, de mentségemre szóljon, hogy a Kutyaszorító, avagy a világ legvidámabb kutyahatározója rövid kis fejezetekből áll, viszont rendkívül szórakoztató. A Nagyvárosi természetbúvárral lettem Winkler rajongó, s a Kutyaszorító sem okozott csalódást. Egyszerűen csodálom a hihetetlenül könnyed stílusát, az asszociációit, a szabadságát és azt a gátlástalanságot, ahogyan játszik a nyelvvel.
Elviszem a Balatonra néhány szakkönyv és a Mérő mellett a Twilight-t is - pedig nem akartam, de megnézették velem a kölykök a filmet, s hát ilyenkor kíváncsi leszek a könyvre. Éppen ebből az okból kifolyólag HP6-ot is újra kell olvasnom, 23-án magyarországi bemutató!
***
No és szólnom kellene Pécsről és Debrecenről, rengeteg mesélni valóm lenne, meg a kertről is (csigaszex fotóval). Most nem, de majd...

Szemüveggel megbékélve

2009-06-29T14:30:00.002+02:00

Szemüveges lettem.
Ha úgy tűnne, hogy ez csupán egy kétszavas egyszerű mondat, amely leírása egy írástudó számára semmi gondot nem okozhat, akkor az nagy tévedés. Igen nehéz volt leírnom, s ezzel gyakorlatilag elfogadnom, hogy már nem megy az írás és az olvasás segítség nélkül, hogy én is beléptem azoknak a népes táborába, akiknek "rövid a keze" az olvasáshoz, ha nincs náluk a szemüvegük, amit persze mindig elhagynak. Már nem velem fogják elolvastatni a rövid kezűek, amit nem látnak, pedig nem olyan régen még így volt. Azt hiszem, mégiscsak a monitor, ill. annak sokszor kontroll nélküli bámulása volt az, ami idáig juttatott. Késő bánat, s nyilván nem tartott volna vissza a blogolástól és minden egyéb számítógépes tevékenységtől az sem, ha valaki teljes bizonyossággal megmondja, hogy 2009 kora nyarára +1,75, -0,5-ös lencsét kapok mindkét szememre. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor elismerem, hogy tudatában voltam e veszélyeknek, s azt is tudtam már jó pár hónapja - miután már a nevemet is csak megszokásból írtam alá (menne csukott szemmel is), ráadásul a barátnőmtől kapott, általa már "kinőtt" szemüveget használtam -, hogy eljön ez a pillanat, amikor felteszem a szép új szemüvegemet, s elismerem, hogy igen, szemüveges lettem.
És allergiás is vagyok. Na ezt sem tudtam évekig elfogadni, s minden augusztusban azt hittem, hogy most nem fog előjönni, hogy mint oly sokszor, most is téved az orvostudomány, mert én egyszerűen nem lehetek szénanáthás. Mindenki igen, de én nem. Volt, hogy nem is szedtem gyógyszert, hanem fényterápiára jártam, mert a gyógyszerek káros mindenfélékkel vannak tele, s nem akarom mérgezni magam - az eredmény pokoli három hónap lett. Tavaly már júniusban elkezdtem szedni a mindenféle mérgekkel teli gyógyszereket, ami persze hülyeség volt, de már az idén is felírattam és kiváltottam őket laza 12 eFt-ért - csökkent rajtuk a támogatás, ja kérem, ez úri betegség -, s ugyan még nem tudom, mikortól kezdve, de nagyon lelkiismeretesen fogom szedni őket. Ha minden jól alakul, akkor még Parajdra is eljutok az idén nyáron, s kb. 1 óráig tiszta, sós levegőt fogok szívni!
No tehát, e szemüveges allergiás holnap hajnalok hajnalán elvonul Pécsre, s majd csak péntek estére ér haza, amikorra számítógépes elvonási tünetei lesznek. Merhogy lassan már függő is vagyok. :)

Zuhog

2009-06-26T11:51:00.003+02:00

Zuhog és dörög - nagyokat szippantok a jó levegőből. Szeretem az esőt, anyám szerint babakoromban is kidugtam a fejem a babakocsiból, ha esett. Szeretem hallgatni is, ahogyan a leveleket veri, ahogyan csorog az eresz... Ráadásul most zavartalanul hallgathatom, mert bezavarta a jó munkásembereket is, akik kora reggeltől egészen idáig légkalapáccsal verték fel a szomszédban a betont, mert készül a szép díszburkolat, meg a flexelő szomszéd is kényszerpihenőt tart, aki nem tudom, mit flexel, de azt állandóan - falusi idill. Azon kattog az agyam, hogy most már tényleg meg kell mozdítanom életem párját, hogy szerezzünk még be esővízgyűjtő tartályokat, mert minden létező hordó, vödör és lavor tele van az utóbbi napok áldásaival, ez a mostani jó kis zuhé meg kárba megy.
Megyek ki a teraszra szippantani meg bámészkodni, egészen trópusi a hangulat, az ebéd még várhat egy kicsit.

Blogajánló - Limara péksége

2009-06-18T22:16:00.002+02:00

Ezt nézzétek meg, legalábbis azok, akik akár csak egy kicsit is otthonosan mozognak a konyhában.
Szóval, ha jót akartok: Limara péksége! (és az is jó lenne, ha a konyha.klog is feltámadna!)

Újra biciklivel

2009-06-16T22:10:00.004+02:00

Írtam már, hogy apám megcsinálta a biciklimet? Sokat dolgozott vele, nagyon kedves és aranyos, és nagyon hálás vagyok neki, de megint nem vehetem meg álmaim biciklijét. Így aztán maradt a kis piros brinyiglim, s tegnap óta újra vele járok dolgozni.
Ha szerencsésen átjutok a vasúti síneken átvezető a semmiből a semmibe tartó kerékpárúton, akkor Alsóvároson már van néhány csendes utcácska, amin szépen ki lehet kerülni a nagyobb forgalmat. Alsóváros nem akármilyen hely, a híres szegedi paprikások laktak itt a napsugaras házaikban - régen. Mára a napsugaras házakból alig maradt néhány mutatóba, s az egész városrészt pontosan olyan új házakkal, rosszabb esetben társasházakkal építik be, mint Felsővároson, Móravárosban, Egerben és Pécsett, olyan mediterrán-utánzat villák állnak, mint a Balaton partján vagy éppen a horvát tengerparton.
Az egy dolog, hogy az emberek hülyék, az építészek pénzért bármit megterveznek és felépítenek, de akik engedik, akiknek az lenne a hivatásuk, hogy a város arculatára vigyázzanak, vajon hová teszik az eszüket? Vagy ők is a zsebükben hordják?

Biztosítási szakma iránt érdeklődő könyvtáros kerestetik

2009-06-11T16:32:00.004+02:00

Ilyet még nem olvastam, mint ma a Katalisten:

...Könyvtára biztosítási szakma iránt érdeklődő könyvtárost keres, július 1-ei kezdéssel, teljes munkaidőben."
Na mondom, ez már valami, nyitás az üzleti szféra felé, esetleg az olvasók megkínálása egy jó kis életbiztosítással a kölcsönzött kötetek mellé, jobbaknak Casco, öregecskéknek nyugdíjelőtakarékosság - ilyen "szellemességek" jutottak az eszembe.
Furdalt a kíváncsiság, rákatt a felhívásra. Hát, olyan kiábrándító, olyan prózai:

A könyvtáros-kutató feladata:
- feldolgozatlan biztosítási könyvtár katalogizálása,
- a biztosítási szakma kutatása muzeológiai szempontból, stb.

Bloggerek, ha összejönnek

2009-06-09T14:17:00.005+02:00

Tegnap az Ünnepi Könyvhét keretében a Somogyiban Oross szervezett Blog-napot, azaz találkozót/beszélgetést irodalmi/könyves bloggereknek/bloggerekkel.
Az, hogy nézők/hallgatók nem voltunk valami sokan, igazán nem nagy ügy - Vámos Miklós, Romsics Ignác, akik ugyanebben az időpontban csak más helyszínen dedikáltak, illetve beszélgettek, nyilván nagyobb tömeget vonzottak, mint hogy megtudják a jónépek, hogy kik is azok a bloggerek. Pedig ha olvasol egy blogot, s nem ismered a szerzőjét személyesen, de kíváncsi vagy rá, akkor nagy élmény találkozni vele. Én így voltam Henriettával, Trinityvel (ja, vele még mindig nem találkoztam, de már úgy érzem, hogy régóta ismerem).
Na tehát, ha a Somogyiban megjelent bloggerek blogjait ismertem volna, nem csak Cottáét, akkor nagyobb lett volna az élmény, mert akkor eleve hajtott volna a kíváncsiság, hogy vajon kik is ők, mit gondolnak az engem is érdeklő dolgokról, miért blogolnak, stb., lettek volna kérdéseim, így viszont fordított lett a dolog, aki szimpi volt - igazság szerint valamilyen szinten mindegyikük - annak majd rá- ránézek ezután az oldalára/oldalaira. Aztán rájöttem később, hogy Sheenard-ról már írtam a könyvtári blogomon, azaz hogy ő az, akiről írtam.
Cotta és Murci közösen szerkeszt egy blogot (bár ezt csak zárójelben jegyezték meg, nem erről szólt a beszélgetés), nagyon megtetszett: Mit olvas az utca embere? a címe, s szerintem nagyon jó az ötlet. Legyen ön is szemfüles! ez a toborzószövegük. Hm, most a nyári szünetben nem leszek az, bár, ha meggondolom, a Balatonparton is tudnék szemfüleskedni, csakhogy ott nem lesz internetelérésünk - sajnos/hálistennek.
Visszatérve a blog-napra, a kérdéseket hallva magam is gondolkodtam a válaszokon, bár én nem írok regényt, s könyvajánlásokat is csak abszolút szubjektíveket, de felmerültek olvasásszociológiai kérdések is, amelyeken elgondolkodtam. Előjött a sztereotípia, hogy nem olvasunk, elég szerencsétlenül megint a Kádár rendszer olvasási szokásaival hasonlították össze a maiakat, ami ugye több sebből is vérzik, aztán még a PISA is ide keveredett és a kiadói statisztikák is. Ez a rész egy kicsit hasonlított a süketek párbeszédére, de hát nagyobb (legalábbis címükben és fizetésükben) emberek is - gyakran - szoktak ennél nagyobb hülyeségeket összehordani.
Szóval inspiratív volt a dolog, s bár hangosan korgott a gyomrom, végülis még maradhattunk volna. Remélem, Orossnak nem ment el a kedve a további szervezkedéstől!

Gyerekségek a könyvtárban

2009-06-04T08:17:00.005+02:00

Na jó, szakadjunk el az élet sötét oldalától, mint lezuhanó repülők, agyonvert delfinek..., s nézzük a napos oldalt.
Azt hiszem, még nem írtam, hogy a második félévtől új kiskönyvtárosaink vannak, akik nem is olyan kicsik, mert hetedikesek és fiúk!!! És - milyen jellemző - arcolnak azzal, hogy ők kiskönyvtárosok. Délutánonként jönnek, az egyik szó nélkül beül kölcsönözni, a másik meg hülyíti a köré gyűlő kicsiket, élükön Danival és Ádámmal, vagy éppen a hetedikes lányokkal enyeleg, merthogy a lányok is nagyobb számban bejárnak azóta, hogy ez a két fiú itt tölti a délutánokat. Aztán fordítva, vagy együtt a kettőt. Nekik nem jók a kiskönyvtáros kitűzők, csináltak maguknak sajátot és egyedit. Mindig csak azt csinálják, mihez kedvük van, szemben a negyedikesekkel, akik szigorú beosztás szerint dolgoztak. A kölcsönzés, mint fentebb írtam, mindig jöhet, ezen össze is szoktak veszni, a könyvpakolás - ha rászánják magukat - viszont ünnepnapnak számít.
Ők amúgy az eszes (sőt, nagyon eszes!), de nem menő srácok közé tartoznak. A menők fociznak az udvaron, ők meg jönnek a könyvtárba.

Ezt nem hiszem el

2009-06-02T21:29:00.003+02:00

Ma olvasom, és nem akarom elhinni - kiborít:
Vörösre festette a vér az óceánt

Gyerekségek a könyvtárban

2009-05-29T16:27:00.000+02:00

Openingek és endingek

Reggelente openingeket és endingeket nézünk/hallgatunk az animefanokkal. Nem csoda, ha esetleg valaki tanácstalanul néz, olvasva eme fogalmakat. Nekem az jött le, hogy ezek a rajzfilmek/animék elején, illetve végén található zenés összevágások. Ki hinné, hogy ezeknek ekkora jelentőségük van? Hogy ennyire népszerűek? Egy két taktusból vágják, hogy hányadik rész openingje vagy endingje, feltöltik a mobiljukra, onnan hallgatják. A legnépszerűbb anime most a Bleach, aminek van vagy kétszáz akárhány része, s ezek a kölykök, állítom, mindet kívülről ismerik.

Pl. ez egy opening:

Ma reggel pedig ez a Bleach musical volt a borzongás tárgya, mert hogy ez tök gáz:

Gyerekségek a könyvtárban

2009-05-21T08:44:00.003+02:00

Friss élmény, s annyira örülök neki, hogy meg kell osztanom veletek. Bejövök az olvasóterembe reggel, s mit látok? Adrienn ül egy széken az egyik sarokban, s felolvas egy könyvből, 4-5 ötödikes kislány pedig körbeüli és elmélyülten hallgatja a felolvasást.
Annyira megilletődtem, hogy szép csendben magukra is hagytam őket, úgyhogy nem tudom, miből olvasott fel, de majd rákérdezek. Olyan helyesek voltak!

Vilma doktorasszony kastélyában

2009-05-14T17:29:00.000+02:00

Jósorsom múlt szombaton Nagytéténybe vezérelt, s ott olyan élményben volt részem, amire abszolút nem számítottam. Mert azt azért sejtettem, hogy jó lesz a társaság, meg szép a virág- és bútorkiállítás a kastélyban, na de hogy ez milyen kastély, azt nem tudtam.
Itt született ugyanis Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő 1847-ben. S hogy ez miért olyan nagy szám? Hát azért - és most kéretik nem megmosolyogni -, mert gyermekkorom kedvenc regénye volt Kertész Erzsébettől a Vilma doktorasszony, hogy ne mondjam, ő volt sokáig a példaképem! És most ott lehettem a kastélyában, amit emlékeim szerint Kertész Erzsébet a regényben részletesen le is ír. Majd egyszer újraolvasom, de lehet, hogy akkor már csalódás lesz, úgyhogy talán inkább mégsem.
Amúgy pedig Teleki Blanka őrs volt a nevünk akkor, amikor az összes többi Winnetou meg Pinocchio meg Mókus, meg ilyenek...
Csoda, hogy ilyen lettem, amilyen?

Gyerekségek a könyvtárban

2009-05-13T16:06:00.003+02:00

Másodikos kissrácok előszeretettel töltik a délutánt - napközi helyett - a könyvtárban. Daniról már azt hiszem, írtam, most éppen kiskönyvtáros akar lenni, s holnapig kölcsönkért egy névtáblát azzal, hogy otthon könyvtárost akar játszani. Amúgy tengerbiológusi terveit kibővítette a búvárkodással, sőt, már merült is a sportuszoda kismedencéjében.
A mai sztori azonban nem Danihoz, hanem P. Ádámhoz kacsolódik, aki egyik jeles ifjú könyvtárosunk névrokona, szőke és szemüveges, ha éppen nem felejti otthon a szemüvegét. Ádám Dani csapatába tartozik, s a délután elején kikölcsönözte a HP 2-t, aztán a délután közepén visszaadta azzal, hogy most kapott egy könyvet, ami ugyanolyan, mint a János vitéz, csak zöld, és az van ráírva, hogy Lassie hazatér, és inkább azt fogja olvasni, majd késő délután kikölcsönözte a János vitézt.
Azután visszamentek/rohantak a napközibe, Dani a kitűzővel, Ádám a János vitézzel, a többi meg az egészből nem értett semmit.

Bodzavirág

2009-05-11T17:19:00.000+02:00

Van a kertünknek egy szeglete, amelyet egy vadon nőtt gyönyörűséges bodzabokor ural. A bodzavirág illata belengi az egész kertet, s nekem mindig eszembe juttatja ezt a Nemes Nagy Ágnes versikét:

Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullje le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

Erről a versikéről pedig a gyakorlótanításom jut eszembe: életem első magyaróráján ezt a verset tanítottam ötödikeseknek. Hogy ez mennyire fontos volt, nos, ekkor szerettem meg magyart tanítani. És amikor az érettségi dolgozatokat javítottam, akkor utáltam meg - egy életre.

Füzet helyett

2009-05-03T16:37:00.002+02:00

Akkor a folytatom füzet helyett ide az elolvasottak listázását.

A suttogó, Shannon Hale meseregénye. Haruhi chan ajánlotta a blogon, de neki meg én adtam a kezébe, mert - vessetek meg érte! - megtetszett a borítója és a fülszövege (ami egy kicsit többet árul el a kelleténél.) Hogy a formánál maradjak, egy térkép is van az elején, s ez nekem a gyengém már Micimackó és A gyűrűk ura óta. :) Lényegében nem okozott csalódást, elég jól kiszínezi az eredeti mesét, szól a felnőtté válásról, a megfelelési vágyról, az anya-lány viszonyról, szerelemről, barátságról, árulásról, megbocsátásról, hűségről, de mindvégig úgy, hogy tudod, happy end lesz a vége. Az is, de bevallom, ez a befejezés egy kicsit véresre sikeredett, rendes akciófilmbe illő gyilkolászással. Amúgy is végig ott lebeg a halál a főhős leányzó feje fölött, de valahogy mégsem válik tőle számomra sötétté a történet.

Szemben a következő olvasmányommal, Böszörményi Gyula Zsófi és az ősboszorkány c. trilógiájával. Kicsit megrémültem, mert az elsőt, a Zsófi és az elnévtelenedett falut külön kötetként már olvastam, de voltak benne részek, amelyekre egyáltalán nem emlékeztem! Szóval ezek a Zsófi könyvek elég nyomasztóak, különösen az imént már említett első rész - ebben a télen játszódó történetben maga a helyszín is nyomasztó (Árnyjurta a Padis fennsíkon), aztán kiderül, hogy szervezetten Zsófi életére törnek, s min. kétszer, de inkább háromszor már ténylegesen a halál torkában van, elég naturálisan. Az árulás ebben a regényben is megjelenik és különösen fájdalmas, mert olyasvalakiből csinál az író árulót, aki ezt nem érdemli meg. De legfájdalmasabban a könyvtár és a könyvtáros, Zabos (!)Karamella leírása érint. Hogy a könyvek úgy viselkednek, mint a HP regényekben, jól van, amúgy is van a Gergő és a Zsófi regényeknek HP utánérzése, de ezt nem szoktam felhánytorgatni. Ott is utálatos a könyvtáros, na de ilyen leírást azért nem olvasni benne: "... a könyvtárosnőből áporodott sajtszag áradt, térdig érő szoknyájának foltjairól pedig kiderült, hogy nem minták, hanem inkább régi étkezések szomorú emlékei. ... unott képpel kérődzött valamin, amit ő rágógumiként használt, de mikor a zöldes labdacs egy-egy pillanatra felbukkant sárga fogai között, halk cincogást lehetett hallani." Később sem lesz jobb a helyzet, sőt... Na mindegy, ezt csak közbevetőleg jegyeztem meg. Nem lesz derűsebb a kép a két következő részben sem, a Zsófi és a boszorkányplázában és a Zsófi és a Dalnokban sem. Rémtündérek, mindenféle rontó boszorkányok, Friderikusz Sándor, Csukás István, Cseh Tamás és Berményi Géza, Fehérlófia, Visszfénysziti, átokjegy, OSZK, van itt minden, amit csak akarsz. Nem azt mondom, hogy nem izgalmas, hogy nem feszes a cselekmény, hogy nem lehet azonosulni a célokkal, pl. a mesevilág megmentésével, csak nekem ez az egész túl zavaros és nyomasztó volt.

Szinte felüdülést jelentett a közben olvasott Patrick Süskind kisregény, A galamb. Ez a Süskind írta A parfümöt is. :)

És eszembe jutott, hogy mit olvastam a Himalája előtt, s ez miért volt érdekes. Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól című életrajzi regényéről van szó, s az volt benne a poén, hogy Palin találkozott vele az útján, s a könyben és a filmben is elég részletesen foglalkozik vele. Arról nem is beszélve, hogy a moszók világa mennyire távol áll a mi civilizációnktól: ez ugyanis anyajogú társadalom, ahol nem ismerik a házasság intézményét...

Most következik majd a Tintaszív.

Nem tudom elhinni...

2009-05-01T18:37:00.005+02:00

... és elfogadni, hogy mind, ami ma az egészségügyben tapasztalható, mind a kormány hibája lenne. Nincs semmi ráció a működésében, nehézkes és protekcionista az egész, és néha komolyan az az érzésem, hogy direkt kiizélnek a beteggel.
Az van ugyanis, hogy árpa nőtt a szemhéjamra. Ennél nagyobb bajom soha ne legyen, mégis kellemetlen a dolog, s már húzódik több mint egy hónapja.
Elmentem szemészetre - viszonylag rövid várakozás után kaptam szemcseppet, kenőcsöt. Jó, nem múlt el, végre a héten rászántam magam egy második fordulóra. 1,5 óra várakozás után, amikor már az utánam érkezőket is megvizsgálták, végre engem szólítottak. Kaptam beutalót a szemklinikára, mert ezt bizony "ki kell kapni". Majd kérjek időpontot.
Jó, tegnap reggel telefon: nem adnak időpontot, mert az náluk nem szokás, menjek oda hétköznap 8 és 12 között, akkor megállapítják, hogy alkalmas e a szemem a műtétre, ha igen, akkor délután menjek vissza, és akkor megcsinálják. Könyörgöm, minek vártam ki a sorom az SZTK-ban, ha most meg nem fogadják el azt a vizsgálatot? Kérdeztem, hogy mégis, dolgozó emberként ezt a kétszeri visszamenetelt és várakozást hogyan bonyolítsam le, válasz: vegyek ki szabadságot. Aha.
Mivel jó helyen dolgozom, hat percnyire az adott műintézménytől, egy életem, egy halálom, tegnap 9-kor J-re bízva a könyvtárat, átrohantam. Az ambulancia tömve. Jó, vissza a könyvtárba. 1/4 12-kor újabb próbálkozás, mintha ritkább lenne a tömeg. Kartonozóhoz sorban állás, beutaló el, leül. Kiolvastam a Death Note 2-t, néha el-elhangzott egy-egy név, némi mozgás, ellenben gyakori soron kívüli bekopogtatás: gyere be drágám, mindjárt a tiéd vagyok, á, ne menj a kartonozóba, mindjárt elintézzük... 3/4 1-kor visszakértem a beutalómat, mivel akkor már 20 perce semmi mozgás nem volt, csak a betegek morgolódása. A mellettem ülő néni vidékről jött, 8 óra óta étlen, szomjan várakozott, a másikat a férje támogatta ki, mert rosszul lett, a harmadikat meg a fia be, mire végre sorra került. Szívszorító, komolyan mondom, érzelmileg is kikészültem a két nap összesen három órányi hiábavaló várakozása alatt.
Este elmesélem mindezt anyámnak, reakció: nincs ismerősöd a szemklinikán? Nincs, banyek, mert ha lenne, már leszedték volna a szememről a gülüt, mert ebben az országban máshogy nem lehet boldogulni, csak ha valakinek a valakije vagy, van ismerősöd lehetőleg minden hivatalban és minden orvosi rendelőben, klinikán, vagy fizess, ha van pénzed - amúgy dögölj meg. Ha egy ilyen semmi baj ennyi hercehurcával jár, akkor mi lehet egy komolyabb esetben? Nem is szeretnék belegondolni...
Nyilván keresni fogok egy magánrendelőt, ahová egy esti megbeszélt időpontban odamegyek, le vagy ki vagy mit tudom én mit csinálnak ezzel a vacakkal, fizetek egy rakat pénzt és ennyi.

Gyerekségek a könyvtárban

2009-04-30T10:41:00.004+02:00

Való igaz, A két Lottijaink kicsit már kopottak - sokan olvasták őket. Ma egy harmadikos kislány nem volt hajlandó kikölcsönözni, de még kézbe se fogni az egyik sokat szolgált példányt. Azt mondta, inkább vetet egy szép borítójút az anyukájával. Elszomorodtam egy kicsit (nagyon).

Azon viszont nagyon jól szórakoztam, amikor nagylány eszeveszetten válogatott az Abigélek között, nem is értettem, mit akar. Aztán kiderült, hogy a legvékonyabbat, kvázi legrövidebbet kereste, s amikor felvilágosítottam, hogy mind egyforma, max. a betűméret vagy a papírvastagság más, egészen dühös lett, lecsapott egyet az orrom elé az asztalra, majd zaklatottan távozott. Bizisten, egy arcizmom sem rezdült, csak miután kiment - de akkor muszáj volt kuncognom egyet (kettőt, mert most is).

Napjaink neológusai

2009-04-27T15:48:00.002+02:00

Plakát a suliban:

Pusztafieling, állatok, növények - kirándulás Bugacra

Óh, irgalom atyja, ne hagyj el!

Biciklibaj

2009-04-26T09:26:00.004+02:00

Míg a kollégák könyvfesztiváloznak, én éppen kezdek a téli pihenő után visszaszokni a biciklire. Tegnap fényképezőgéppel, távcsővel felszerelkezve nekiindultunk kettecskén egy délelőtti túrának - ragyogó napsütés, enyhe szellő, jó hangulat, mígnem a töltés rámpáján felfelé tekerve egyszer csak reccs, eltörött valami. (Miért nem toltam inkább fel?) Azt hittem, a pedálkar, de nem - a tengely. Kampec. Kész. Annyi. Mondjuk ki, ez tragikus, mert a legközelebbi szerelő benn van a városban, háromnegyed órai gyaloglás... Mikor van nekem ennyi időm? Most elsőszülöttet fűzöm, hogy mentsen meg. Elvégre ő a specialista!

És azon is elgondolkodtam, hogy mennyire szeretnék egy új biciklit! Olyat, aminek jó nagy kerekei vannak, könnyű a váza és könnyű tekerni is. Valami ilyesmit, csak persze pirosban - metál pirosban. :)

Gyerekségek a könyvtárban

2009-04-24T06:44:00.000+02:00

Másodikos Dani szokásához híven tornádó módjára beront a könyvtárba, lecsap elém egy földrajzi atlaszt. Ezt nézd meg! - ragyog az egész gyerek, majd őrült lapozásba kezd. - Az unokatestvéremtől kaptam kölcsön - hadarja, majd amikor megtalálja, amit keresett, boldogan rám néz: Domborzati térkép!

Gyerekségek a könyvtárban

2009-04-20T15:24:00.005+02:00

Negyedikes Menyus (általa választott álnév) a szemem láttára kb. másfél perc alatt kirakja a 3x3-as Rubik kocka minden oldalát úgy, hogy közben még magyarázza is, mit és miért csinál. Megbűvölten nézem a kezét, és közben arra gondolok, hogy én fénykoromban sem jutottam egy oldalnál tovább... Na de kierül, hogy Menyus nem magától ilyen okos: talált a neten egy oktatóvideót! Vagy mégis magától okos, merthogy rájött, hol találhat segítséget? Apának is ő tanította meg, nem pedig apa neki. Hö, hö, az ő apja egy generációval fiatalabb nálam!
Menyus amúgy gyakran megfordul a könyvtárban. Na nem olvasni, de nem is gépezni, hanem beszélgetni jön. Legfőbb témánk a sakk, vagy az elektródák, elektromágnesek (baromira értek mindegyikhez), illetve az utóbbi időben a Rubik kocka. Már megmutatta szétszerelt állapotban a 3x3-ast (nem gondoltam volna, hogy ilyen a belseje), hozott 2x2-est, 4x4-est, amit még gyakorolnia kell, mert valami izé nem szokott menni.
Külön bírom benne, hogy amikor elmondja, amit akart, megnézi a telefonja óráját és kijelenti, hogy "azt hiszem, nekem mennem kell", majd távozik, hogy a következő szünetben ismét megjelenjen.

Füzet hiányában

2009-04-07T15:56:00.008+02:00

K.Á., alias K. E. azt mesélte, hogy 12 éves kora óta vezet egy füzetet, amibe mindig beírja azoknak a könyveknek a címét, amiket kiolvasott. Ha többször olvasott egy könyvet, akkor mindannyiszor. Nekem nincs ilyen füzetem. Pedig ez alatt az akárhány év alatt lett volna mit beleírnom, ajaj, de mennyi, s már mennyire nem emlékszem!
Ha füzetem nincs is, van nekem ez a blogom. Visszanéztem a könyv címkés bejegyzéseimet, s mindjárt találtam is vagy 13-at. Ha magamba szállok, megállapítom, hogy elég egy következetlen vagy nem is tudom, milyen olvasó vagyok. Mindenolvasó? Illik ez egy könyvtárosnak? Nem kellene csak a kanonizált szépirodalmat olvasnom, s ajakbiggyesztve fitymálni mindent, ami nem az? (tiszteltetem S.L.S.-t) Á, de nem hiszem, hogy megváltoznék, még ha az elvárásoknak nem is felelek meg.
Jó. Akkor a továbbiakban ide fogom írni, hogy mit olvastam.
Tehát:
legutóbb: Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak (régi tartozás, még emésztem)
előtte: Michael Palintól a Himalája (utána újra megnéztem a filmet is)
közben: Jpop bálvány (manga)
tegnap estétől: Shannon Hale: A suttogó, mert megígértem Haruhi-channak.

Gyerekségek a könyvtárban

2009-03-30T15:13:00.005+02:00

Mai termés: megismerkedtem Lady GaGa művésznővel, délután ugyanis Martin az egyik klippjét, mint szörnyen undorítót hallgattatta (volna) meg velem. A felénél elmenekültem, s ma a Trabineveldére sem tudott rávenni!

Helyzet

2009-03-29T12:00:00.001+02:00

Nyílnak a nárciszok, behoztam egy csokor jázmint, kiraktam a pálmát és még nem érkeztek meg a gólyák a Vadkerti térre. Tegnap találkoztam Animával és még jópár kedves emberrel, és elhatároztam, hogy ma NEM dolgozom! Galaxist fogok olvasni ebéd után a nappaliban...

Gyerekségek a könyvtárban

2009-03-27T09:33:00.003+01:00

Könyvtárhasználati óra hetedikeseknek. O.L. kamaszsága teljében egy lajhár sebességével lapoz az értelmező szótárban, keresi az "ab ovo" kifejezés jelentését - és megtalálja! Felrikolt: Még a végén könyvtáros leszek! Sütkérezik egy ideig a sikerben, majd visszasüllyed lajhár üzemmódba.

A segítő simb aszana

2009-03-24T20:25:00.004+01:00

Na, úgy érzem, mostanra túl vagyok rajta! De ehhez kellett a simb aszana. Elmondom, mi ez: térdelsz, mint egy szamuráj, megtámasztod magad a térdeden, előre hajolsz, nagy levegőt veszel és teli torokból üvöltesz! Bizisten, ez igazi jógagyakorlat, oroszlán gyakorlat a neve, ha eddig nem lehetett volna kitalálni.
Nos, így sikerült levezetnem a mai levelezőlistás kalandot (ezzel még nincs ám vége a leveleknek, csak nincs kedvem bekötögetni őket).
Persze jutott eszembe sok dolog néhány emberről (még az üvöltés előtt), s arról is, hogy ha nem hagyod magad lebarmozni, akkor te vagy az összeférhetetlen, meg ilyenek, de aztán kioroszlánbőgtem magam. Azt sajnálom csak, hogy 702-t megviselte egy kicsit a dolog - tudom javasolni neki a simb aszanát! :)

Ébren olvasni

2009-03-22T11:41:00.004+01:00

Milyen más az élmény, ha az ember nem késő este, az elalvás előtti félálomban olvas (szépirodalmat)!
És milyen ritkán adatik meg!
Tegnap fogtam magam és ebéd után a nappaliban lazán eldőlve kézbe vettem az amúgy tekintélyes súlyú Galaxist, s belemerültem az olvasásba azzal a boldog tudattal, hogy lám, most nem késő este van, most nem fogok egy oldalt háromszor elolvasni, mire észreveszem, hogy ismerős a szöveg, most felfogom a rejtett utalásokat, azonnal veszem a poénokat, szuper!
Öt perc múlva - a Galaxis tekintélyes súlya alatt - békésen aludtam. Hupp!

Öregnek lenni végül is...

2009-03-14T21:40:00.003+01:00

Könyvtároséknál most az a téma, hogy az öregek gyöpösek-e, a fiatalok meg innovatívak-e, illetve minden öreg gyöpös és minden fiatal innovatív, vagy van az keresztben és össze vissza is. Először a fiatalos és innovatív könyvtáros derüjével figyelgettem a dolgot, mígnem egy amúgy helyes és kedves fiatalember tollából valami olyan esett ki, amitől arra kellett rájönnöm, hogy az én generációm bizony a gyöpös öregekhez sorolódik az innovatív fiatalok szemében. Na tessék - elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy egye fene, jó ez így nekem. Amikor azt hallom korombeliektől, hogy ők csak testben öregecskék, lélekben 20 éves fiatal lányok, akkor is arra szoktam gondolni, hogy én nem. Pontosan tudom, milyen voltam 20 évesen - hát igen, testileg is, de azt most hagyjuk -, és most nem olyan vagyok, az tuti. Nem jobb vagy rosszabb, de az a huszonvalahány év azért rakódott rendesen, gyűltek az ilyen-olyan tapasztalatok, ilyen-olyan élmények. Nem adnám ezeket az éveket akkor sem, ha valaki odaföntről azt mondaná, újra 20 éves lehetek. A mostani fejemmel belegondolva, hogy miken kellene újra keresztülmenni, nem, nem akarnám. Egyetlen dolog van, amit szívesen megismételnék, s amit a korom miatt már tényleg nem lehetne bevállalni, az gyermekvárás. Így meg lassan a nagymamaságra készülök, s állítólag az is hatalmas élmény.
Addig pedig nagyon élvezem, hogy gyerekek és fiatal emberek között lehetek, főleg, ha innovatívak! :)

Én is itt élek

2009-02-23T18:49:00.002+01:00

Fiatalok, tehetségesek, szegediek. Wemsical.

Az én apróhirdetésem

2009-02-12T20:08:00.004+01:00

Ma azt találtam mondani valakinek, hogy szívesen elcserélném az életemet. Magam is meglepődtem rajta, hogy milyen őszintén mondtam. J. is hallotta, aztán rákérdezett később, hogy mire cserélném.

Örkény nyomán rájöttem: Negyvenes, házas, háromgyerekes, négydiplomás, időnként kicsit zakkant nő elcserélné az életét egy negyvenes, házas, háromgyerekes, négydiplomás, időnként kicsit zakkant nőére. Arról van csak szó, hogy a szokásos januári depresszióm most februárban jött ki rajtam - hálistennek, mert egész megijedtem.

Gyerekségek a könyvtárban

2009-02-09T06:00:00.000+01:00

Ha valaki azt hinné, a gyerekek teljes magabiztossággal és profin használják az internetet információszerzésre, nagyon téved. Mondok példát. Keresős feladatot kapnak, pl. Ki alapította az Országos Széchényi Könyvtárat?

A gyerek mit csinál? Automatikusan nyitja a Google-t, s mit ír a keresőbe gondosan begépelve? Ki alapította az Országos Széchényi Könyvtárat? Hetedikesekről van szó!

Aztán amikor mégis odaérnek egy honlapra, pánikba esnek - hol van, itt nincs is -, nem tudnak tájékozódni rajta, nem keresik a menüpontokat, a kapaszkodókat, s eddig még csak egy gyereknek (Pisti) jutott eszébe, hogy használja a keresőt egy weboldalon.

Természetesen a kép ennél sokkal árnyaltabb, de tény, hogy megdöbbentően sokan járnak el így, úgyhogy van mit tennünk, merthogy ez is funkcionális analfabétizmus...

Amúgy Pisti jut megint eszembe, amikor nagy arccal jött, hogy ő minden kérdésre megtalálta informatikaórán a választ azon a feladatlapon, amit én állítottam össze, s a blog keresőjének hasznátát szorgalmaztam vele. Teljesen megörültem, lám, a gyereket sikerült megfogni, élvezte, tanult belőle stb.

- És érdekes volt? - kérdezem.

- Hát, azt nem mondanám, de én lettem az első! - ragyog.

Ja, kösz Pisti.